Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)
515 Szept. 23. Árki. Bebek Ferenc és Maróti János macsói bánok Baranya megyéhez. A pécsváradi apáttal adassa vissza a török elleni háborúban elesett (Kozári) Ugocs negyveni szántóföldjeit. Zichy V. 211. (Dl. 78.393.) 516 Szept. 23. München. Lajos bajor herceg elismeri, hogy a benediktbeuerni monostor részletekben megfizette ezer magyar forintnyi tartozását. Mon. Boica VII. 196. 517 Szept. 26. (in Visegrád, dom. a. Mychaelis) Zs. Temes megye ispánjához vagy alispánjához és szolgabíráihoz. Tartsanak vizsgálatot Ozlar-i Mayos fia János panaszára, amely szerint, noha tíz év előtt fogott bírák közbenjárására Zengiorg (Zengerg)-i Imre fia Jakab gyermekeinek : Miklósnak, Matho (Makcho)nak és Katalinnak 440 florenos parve monete fizetett, amiért atyjukat és ennek egyik famulusát ex diabulica inductione casualiter megölte, most azok mégis pert indítottak ellene. Temes megye 1400 nov. 9. okl.-ből. Dl. 42.753. 518 Szept. 26. A csázmai káptalan előtt a Mindszentiek és társaik átengednek a Kamarcaiaknak a körösmegyei kamarcai kerületben levő birtokrészeket. Levt. Közi. 1931. 312., reg. (Dl. 35.304.) 519 Szept. 27. (in Olomuch terre Morauie, f. II. a. Mychaelis) Zs. iudici et iuratis ac universis civibus civitatis nostre montis Grecensis de Zagrabia. Nagyon csodálkozik, hogy írásos parancsait semmibe véve a pénzt nem adták át Gara-i Miklós dalmát, horvát és sziavon bánnak. Azonnal fizessék azt meg a bánnak vagy a parancsot felmutató emberének. Vonakodásuk esetén ultra regiam malivolentiam Gara-i bírságolásokkal fogja őket engedelmességre kényszeríteni nostra auctoritate presentibus ei in hac parte attributa mediante. A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes titkos pecséttel. Esztergomi káptalan orsz. lt, Capsa 8. f. 5. nr. 18. 0. L. Fkgy. 520 Szept. 27. Róma. IX. Bonifác pápa a (küküllőmegyei) csergedi plébániatemplomot felkeresőknek búcsút engedélyez. Mon. Vat. 1/4. 231., kiv. 521 Szept. 28. (Podkolin, XXVIII. Sept.) Butkus Corbauie comes Pál comes Czirinii-hez. Köszöni, hogy levelében tájékoztatta az új dolgokról és más körülményekről. Kérését, hogy azonnal keresse fel, nem teljesítheti, mivel látogatása után éppen csak hogy megmenekült a haláltól et nisi elegáns scientia providentiaque egregie circumspectionis viri magistri Antonii ipsiusque indagata sollicituda, quem ad nos iterum redire fecimus, fuisset, credimus nullatenus evadere potuisse. Most már remélhetőleg hamarosan felépül. Éppen pro conservatione sanitatis nostre future in loco necessario duas plagas fieri fecimus, quas nondum consolidari posse videmus. Nagyon sajnálja, hogy egyrészt sebei, másrészt gyenge állapota miatt most nem lovagolhat, mert így nem tud együtt lenni a bánnal, a zágrábi püspökkel és vele. Rövidesen azonban testvérével együtt felkeresi. Üj híreit a bánnak külön küldöttjével jelenteni fogja s ez az embere visszatérőben elmegy majd hozzá is. Közben azonban csak közölje híreit; ezeket nem fogja viszonzás nélkül hagyni. Ceterum fili karissime quam dolenter et cum amaritudine non modica animi nostri damna et combustiones, que et quas in tenutis et dominio vestro in bonis, personis et rebus passi estis latentium et patentium emulorum, audivimus et ut referastis, perpassi estis, percepimus, vix mens paterna vestre dilectioni filiali posset aliquatenus enarrare, adeo quod paulo minus atritus gravi dolore damnis detrimentisque vestris uti nostris propriis auditis quasi gravius quam primo non recidinavimus 1 , sed hec pestifera malarum umbra, que viros proprios perturbare non cessât, a viris constantibus expedit [equo] animo perferatur et malorum finem nostris temporibus expectqmus.
