Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

Bertalan fia Lászlóhoz csatlakozásával elkövetett hűtlenségét inegbocsátotta, elengedve a fej- és jószágvesztés büntetését, a bánnak pedig ismételten meghagyta a birtokok visszaadását. Egyszersmind annak igazolására, hogy a prelátusokkal, bárókkal és előkelőkkel kötött egyezség után senkinek sem ártott s mint Rohowcha vár várnagya kegyelmet nyert, bemutatta 1403 okt. 10. oklevelét (2647. sz.). A bán szerint ő azért kapta adományul a birtokokat, mert Pekwr-i az egyezség megkötése és az általános amnesztia után Rohowcha-i oldalán továbbra is hűtlen maradt és sokaknak károkat okozott, a királyi rendeleteknek pedig azért nem engedelmeskedett, mert Rohowcha-i familiarisai közül csak várnagyok nyertek kegyelmet, Pekwr-i azonban nem tartozott ezek közé, következőleg a kegyelemlevelet, Rohowcha-i várnagyságára hivatkozva, csalárdul szerezte meg s ily módon az nem is lehet érvényes. Állításának igazolása céljából kérte Pekwr-i urának, Bertalan fia Lászlónak kihallgatását, majd előadta, hogy Pekwr-it, mivel testvérét, Pál fia István fia Miklóst megölte, Szlavónia esküdt ülnökei hűtlennek nyilvánították, állítása bizonyítására bemutatva a pro extirpandis infidelibus rectificandisque fidelibus Szlavóniába kiküldött Eberhard zágrábi püspöknek, Gordowa-i László és Ezdege-i Bissenus Pál dalmáthorvát—sziavon bánoknak s Ders Márton volt alnádornak 1404 jan. 4. oklevelét (2905. sz.). Mivel a jelenlevő Rohowcha-i, akinek kihallgatásához a felperes hozzájárult, eskü alatt vallotta, hogy Pekwr-i familiarisa volt, de nem egyszersmind Rohowcha-i várnagya s mert familiárisai közül kegyelmet, mint arra maga is emlékszik, csak a várnagyoknak adott, baronum et procerum regni nostri sano inducti consilio, a csalárdul kieszközölt intézkedést érvényteleníti és a bánnak ítéli meg a birtokokat. Zs. 1405 nov. 28. okl.-ből. Dl. 8901. 3698 Márc. 6. (Bude, f. VI. a. Invocavit) Gara-i Miklós nádor, a kunok bírája előtt István fia Imre civis Albensis kötelezi magát, hogy Keer birtok felét, ha sikerül az egészet visszaszereznie bírói úton István diáktól, a fehérvári egyházban levő Szt. László-oltár igazgatójától, akivel most miatta pert folytat a királyi curia-n, örökre átengedi Thomas germanus Vinche iudex civitatis Albensis predicte nobilis de Zenthgywrgh-nek, mivel ez, Ígérete szerint, meg fogja téríteni perköltségeit, sőt megfizeti helyette a bírságokat is, ha valamelyik bíró netán elmarasztalná azokban. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. Szepesi káptalan orsz. lt. Ser. XII. f, 5. sub. B. nr. 1. O. L. Fkgy. (16/9.) 3699 Márc. 7. (Bude, sab. a. Invocavit) Zs. valamennyi prelátushoz, báróhoz, ispánhoz, várnagyhoz, nemeshez és officialisaikhoz, minden vámbirtokoshoz, valamint a királyi és más vámszedőkhöz. A Tyrnauia-i királyi polgárokat és hospeseket, amidőn ügyeik elintézése végett hozzá vagy a királyi curia-ba lovon vagy kocsival jönnek, ne merjék vámfizetésre kényszeríteni. Hártyán, a szöveg alatt pecsét nyomával. Nagyszombat (Trnava) város lt. Nr. 52. (F.) 3700 Márc. 7. (in villa Apagh, sab. a. Invocavit) Iacobus de Gyche in persona magistri Petri de Daby vicecomes de Zabolch és a négy szolgabíró bizonyítják, hogy bírói székükről kiküldött megbízottjaik, Besened-i Nelues (dictus) Mihály és Besened-i Mihály jelentése szerint Petry-i Dersy (dictus) Péter a kitűzött két határidő egyikén sem adatott elégtételt Banky (dictus) Miklós nevű jobbágyával, aki Kallo-i Leukus fia Miklós jobbágyának, Por (dictus) Mihálynak lovát ellopta. Papíron, zárlatán három gyűrűspecsét nyomával. Dl. 53.234. Kállay cs. It.