Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

1-én Péter fia Miklós, a zalai apát és konventje nevében Szepesi Jakab országbírónak bemutatta a somogyi konventnek (1376. aug. 20. ü.) arról szóló jelentését, hogy 1376. aug. 20-án, amikor Wruztun-i János fia Miklós, János szerzetes kíséretében, a zalamegyei Merenye birtokát az apátság részére visszafoglalta, Miklós ottani jobbágy a veszprémi egyház nevében a birtokbaiktatásnak ellenemondott, ezért a káptalant, 1376. szept. 15-re, a király elé idézte. Az 1379. máj 1-i tárgyaláson a káptalan ügyvédje: Ányos fia János kijelentette, hogy a birtok a káptalané, amit oklevelekkel is tud bizonyítani, mire az országbíró 1379. okt. 6-ra, majd 1380. máj. l-re halasztja el a pert, ekkor pedig már 6 márkára növekedett bírsággal terhelve, 1380. júl. l-re idézteti meg a káptalant, amikor ismét perhalasztást rendel. Szepesi Jakab halála után utóda : Szécsi Miklós (egy) halasztás után 1381. máj. l-re tűzi ki az ügy tárgyalását. Ekkor Miklós apát 5 oklevelet mutat be : 1. Esztergomi káptalan 1339. okt. 22. Átírja I. István király 1024-i oklevelét

1

, melyben, többek között, Merenye birtokot adományozta a zalai Szt. Adorján-monostornak. 2. IV. Béla 1245. Átírja és megerősíti a zalai monostornak az elődeitől kapott, többek között Podgrad, Bodon, Barnuk, Magnum bad (Nagy-bak elírása) és Odornuk falvak, valamint a Garabanch falu melletti Merenye birtokokra vonatkozó okleveleket.

2 3. I. Lajos király 1347. Megerősíti atyja 1328-i és I. László királynak az I. István-féle 1019-i és 1024-i zalai okleveleken alapuló 1101-i,

3 a monostor népeit a megyei ispánok joghatóságától mentesítő rendeletét átíró oklevelét. 4. Veszprémi káptalan 1246. Peregyesség László zalai apáttal s ennek a veszprémi egyház Garabanch falujával határos Merenye falubeli officiálisával : Benevel, aki a káptalan Garabanch-i jobbágyait bántalmazta s egyet közülük a monostori birtokra áttelepített (9 márkát fizettek és egy 8 forint értékű fekete lovat adtak kárpótlásul). 5. I. Lajos király 1346. aug. 9. Igazolja Miklós zalai apátnak arról szóló bejelentését, hogy 1340.nagyböjtjén a monostor oklevelei elégtek. — Ezzel szemben András Segusd-i főesperes és Jáncs al-éneklő 7 oklevéllel igazolják egyházuknak a Merenye-i birtokjogát: 1. II. András 1216. A veszprémi Szt. Mihály-egyház népeit — adományképen — felmenti a szabados dénárok (super libertinis denariis) fizetése alól.

4 2. IV. Béla 1254. Átírja és megerősíti Imre királynak 1203-i oklevelét, mely a László király neje : Adulheyth által a veszprémi egyháznak adományozott Merenye föld határleírását tartalmazza.

5 3. IV. Béla 1259. A királyné Korus-falubeli népeivel szemben, oklevele alapján, a veszprémi káptalannak ítéli azt a Merenye-i földhöz tartozó 2 ekealja földet, amelyet e népek elfoglaltak.

6 4 . V. István 1271. A veszprémi káptalan Merenye-beli népeit a zalai ispánok joghatósága alól kiveszi, és a saját bíráskodása alá helyezi.

7 5. IV. László 1275. A veszprémi egyház 3 falujának, köztük Merenye-nek népeit a pénz- és terményadó alól örökre mentesíti. 6. Zalai konvent 1290. A veszprémi káptalan nevében Merenie-i Kolinus egyességet köt a Kórus (?) falubeliekkel a két falu határa ügyében, amelyet pontosan kijelölnek. 7. Zalai konvent 1290. Annak a megállapítása, hogy miképpen fizessék tizedeiket és egyéb szolgáltatásaikat azok, 1 Krit. jegyz. 8. (Hamis.) 2 A Krit. jegyz.-ben nincs meg. 3 Krit. jegyz. 33. 4 A Krit. jegyz.-ben nincs meg. 5 Krit. jegyz. 205. és 1009. 6 A Krit. j-gvz.-ben nincs meg. 1 Krit. jegyz. 2086.