Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
ki bizonyságait, hogy a püspök részére kiküldött Zalok-i Pál fia Miklós s az alperesek részére kiküldött Laad-i Miklós, okt. 6-án, a püspöktől, székesegyháhában, eskütársaitól pedig a perelt birtokon kivehessek az esküt. A somogyi konvent 1382. okt. okt. 17-i (csonka) jelentésében. — Vp. lt. Chekel 1. 778. 1382. okt. 6. ii., okt. 13. e. 1 A fehérvári káptalan jelenti I. Lajos királynak 2 , hogy Szécsi Miklós országbírónak a veszprémi káptalan és a zalai monostor Merenye-i birtokpere 1382. máj. 1-i tárgyalásán hozott határozata értelmében a mind a két fél részére kiküldött Mihály mester országbírói al-bíró és ítélőmester mellé a felperes részére Zelyz-i János mestert, az alperes részére pedig Kis (parvus) Mihály mestert (kanonokokat) jelölte ki bizonyságul, s kíséretükben a szomszédoknak és határos birtokosoknak, valamint Miklós apátnak, János veszprémi prépostnak és András Segusd-i főesperesnek a jelenlétében, okt. 6-án, először a káptalan képviselőinek az útmutatása szerint, a szükséges helyeken határjeleket is készítve, a IV. Béla által megerősített Imre-féle oklevél alapján körülhatárolták Merenye birtokot, majd az apát útmutatását követve, a határjárást megismételték, (aki többek között Merenye falun keresztül vonta a határt s utcájának északi, 17 egész jobbágysessiót számláló házsorát a maga részére elválasztotta). Mivel a káptalan képviselőinek az útmutatása az említett IV. Béla, illetve Imre-féle oklevélnek megfelelőbbnek és világosabbnak bizonyult, s az általuk megvont határ az apát által megjelölt és egyházáénak vallott földet teljesen körülzárta, és e szerint a jobb határkijelölés szerint Garabonch falu mellett semmiféle Merenye nevű föld nem maradt, a kiküldöttek a szomszédoknak és határos birtokosoknak a helyeslésével s fogott bírák segítségével a vitásnak mutatkozó szántóföldet, cserjést (a szőlőket leszámítva) szemléléssel 4 királyi mértékű ekealjnyira becsülték, rajta pedig 94 szőlőt találtak, melyekből a káptalan a folyó évben, a jégesők hevessége miatt (propter grandinis impetuositatem), kilencedképen (pro iure nonali) csak 200 — tizenhat pintes — köböl bort (ducentos cubulos vini, in uno cubulo sedicim pintas in se continente) kapott. Szécsi Miklós országbíró 1382. okt. 13. n. kelt. ítéletlevelében tartalmilag átírva. — Vk. m. lt. Merenye 18. 779. 1382. okt. 13. u. 3 Szécsi Miklós országbíró (csonka) ítéletlevele a veszprémi káptalannak a zalai apátság ellen Merenye birtokáért folytatott perében.— 1379. máj. 1 1382. okt. 6-án folyt le a határjárás, 13-án pedig a róla szóló jelentést már bemutatták az országbírónak. 2 I. Lajos király szept. 10-én halt meg. A jelentést talán azért címezi neki, mert a parancslevél még az ő nevében szólt. 3 Az oklevélben csak az 1379. máj. 1-i tárgyalás napja datált. A fehérvári káptalan 1381. szept. 17-i jelentése alapján azonban az utolsó tárgyalás ideje megállapítható (: 1382. okt. 13.), az oklevél tehát ennek a bírósági ülésszaknak valamelyik napján kelt.
