Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

t kanonok, káptalani dékán kíséretében András fia Simon — a veszprémi káptalan képviselőinek: Egyed mester zalai, Mihály mester veszprémi, Jakab mester segösdi főespereseknek és Cosmas kanonoknak, valamint az alpereseknek: Vigant-i János fia Györgynek, Lukács fiainak: Lukácsnak és Jánosnak, továbbá Sebestyén fia: Bedech (aki időközben meghalt) fiának : Mártonnak s a szomszédoknak és határos birtokosoknak a jelenlétében, jún. 1-én, a következőképpen intézkedett; az ítélet végrehajtását elrendelő parancslevél szerint a nemesek által bemutatott s IV. Béla király és Béla herceg kiküldött bírái által kiállított oklevélben szereplő 2 ekealja földet az alpereseknek s a Kapolcs felőli részen szintén 2 ekealj nyit a káptalannak kellett volna kihasítania, azonban, mivel e területen 4 ekealjnyi cserjés nélküli földet nem találtak, ezért, a felek hozzájárulásával, az egész Vigant-i földet a cserjéssel együtt osztotta kétfelé, s a keleti részt a nemeseknek, a nyugatit pedig, erdővel, 9 harangozó-mansióval, Kapolcs-on levő Kismalom nevű malommal és azokkal a rétekkel, amelyeket István és fiai: Miklós és László az egyháztól erőszakkal elvettek, a veszprémi káptalan részére iktatta, pontosan meghatározva a két birtokrész határait, kivéve a Petend falu felőlieket, melyet a káptalan nemrég a saját földjén létesített; az Egreg folyó melletti 1 ekealja földet, továbbá a folyón levő 1 malmot és 1 malomhelyet, melyet a Vigant-iak a maguk birtokához csatoltak, elhatárolt, és a király rendelkezésére (vestre serenitatis ordinationi) függőben hagyott; a Vigant-i Ker. Szt. János-egyházat, mint plébániatemplomot, a káptalan és a nemesek közös birtokába helyezte; a nemesek és állataik számára a folyóhoz szabad utat jelölt ki; s végül, mivel sessiójuk a káptalannak jutott, elrendelte, hogy a nemesek egy éven belül házastul és épületestül a saját földjükre telepedjenek át.

1 Zala megye alispánjának 1763. nov. 24-i átírásában. — Vk. h. lt. Vigánt 3. 305. 1338. jún. 25. A fehérvári káptalan előtt Bedur fia Péter mester, a néhai István veszprémi püspök testvére, Bedur fiának, Miklósnak a. fia: Péter, továbbá Imre fiai: Lukács és Lőrinc, Péter mester testvérei, Veszprém-váraljai egész bir1 Az országbírói ítélet. végrehajtását elrendelő parancslevelet a fehérvári káptalan nem foglalta bele a jelentésébe, s eddig semmilyen példányát nem ismerjük. Ellenben reánk maradt (Fejér— kiadásában : VIII/4. 547.) Pál országbírónak egy másik (1341. körüli időből való) ítéletlevele, amely az országbírónak szóbanforgó, s a fehérvári káptalan ismertetett jelentése után kiadott •—- megerősítő — ítéletlevelének (tehát parancslevelének is) néhány elemét adja. Megtudjuk belőle, hogy a felperesek közül a per megindításánál (Pál országbíró 1335. jan. 27. u.) szereplő István fiait : Miklóst és Lászlót, mivel a társaik által bemutatott oklevélben (IV. Béla megbízott bírái, — ld. Pál országbíró, 1340. márc. 8. e.) említett Damasa fia Illést, továbbá Chyp-et és Paska-t nem vallották őseiknek, eredetüket pedig vonakodtak felfedni, míg végül kiderült róluk, hogy királynéi vár-udvarnokok és Szt. Mihály egyházának a népei (de una quattuor conditionum. . . populorum. . . regíné, uduornicorum castrensium et populorum sancti Michaelis), ezért az országbíró, példa állítás céljából, nehogy mások is kedvet kapjanak idegenek jogaiba való befurakcdáshoz, elfogatta (feceramus detineri) és a szóbanforgó birtokkal kapcsolatban örök hallgatásra ítélte őket. Tehát ezért nem említi őket a felperesek között oklevelünk. Az ítéletlevél további része azonos a fehérvári káptalan (1338. jún. 7-i) jelentésében foglaltakkal.