Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

1329 július 6 — 1329 július 8 85 nekik van birtokuk, ez azonban örökségük és egészen az övéké, állításukat pedig István ifjabb király és erdélyi herceg (1266. évi) privilégiumával bizonyították. E szerint őseik, Sandrinus és három testvére : Lőrinc, Mihály és MÍko a királyné tárnokainak a jobbágyai (de iobagionibus tavarnicorum domine regine originem habuerunl), Benud, Simon, Márk, Teryak, András, Lőrinc, Benche, Kodan, Sabyn és Péter a királyné harcoló jobbágyai (exercituales iobagiones reginali clementie attinentes) voltak, Balasee, Iwan, Bertalan és Simon pedig királyi pohárnokoktól származtak (de populis bucariorumregalium extiterant procreati), majd, érdemeikért, az említett conditiókkal kapcsolatos szolgálatból kiemelve (de piedictaium conditionum obHgatis servitutibus.. .exemisse), birtokaikkal együtt szabad kiiályi serviensekké tette (cum possessionibus.. .cetui liberorum servientum regaÜum collexisse) őket a király. Bzt V. István oklevelével is igazolták, aki tiónralépése után, Bizsebet kiiálynéval együtt Balaseet, Iwant, Bertalant és Simont, továbbá a királyné harcoló jobbágyaitól, valamint az ugyancsak királynéi tárnokok jobbágyaitól származó többi ősüket — birtokaikat is megnemesítve — aranyszabadságukban megerősítette. Mivel a királyi requisitor továbbra is ragaszkodott véleményéhez, hogy t. i. Wamus-on királyi és királynéi conditionariusi földek vannak, s bár senkit sem tudott megnevezni, aki azokat bitorolná, az országbíró, noha véleménye szerint a bemutatott oklevelek alkalmasnak bizonyultak birtokjogaik védelmére, esküt ítélt meg az alpereseknek arra vonatkozólag, hogy rajtuk és az említett egyházakon kívül másnak valóban nincsen Wamus-on birtoka, s a saját birtokukon nincsen lappangó királyi vagy királynéi conditionariusi jog. A fehérvári káptalan 1329. aug. 3-i jelentésében. — Vk. m. lt. Vámos 10. 199. 1329. júl. 6. (in Wyssegrad, XII. quind. penthec.) Pál országbíró előtt Saagh-i Miklós fia János (királyi requisitor és officiális) Henrik veszprémi püspök, királynéi kancellár és káptalanja ellen azt panaszolta, hogy amikor bizonyos Wamus-i birtokrészeket a királyi ember a fehérvári káptalan bizonyságának a jelenlétébén körülhatárolt és visszafoglalt, majd a királyt és a királynét, conditionariusi jogon (nomine conditionalium iurium) birtokukba be akarta iktatni, a püspök és a káptalan tiltakozott. Az egyház képviselője (Cosmas clericus) a király oklevelét mutatta be, melyben I. Károly király elismeri, hogy a kérdéses birtok az egyház szerzeménye (mercimonia et dotes ecclesie), s a püspök és a káptalan javára lemond róla, mire a requisitor szintén lemond az eljárás további folytatásáról. Hártyán, hátán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Vámos 9. 200. ' 1329. júl. 8. A tihanyi konvent bizonyítja, hogy a veszprémi káptalan s Rendus-i Lőrinc fia Péter és Thómey-i Miklós fiai : Pál és András s rokonságuk az Ábrahám és Rendus birtokok határai miatt Pál országbíró előtt folytatott