Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

78 1327 október 30 — 1327 november 28 ben, Egyed káplán bizonysága mellett, jún. 8-án, a hely színén, a püspököt helyettesítő András esperes, Acha-i plébános kezébe letette a Sándor országbíró által megítélt esküt. Hártyán, zárlatári pecsét nyomával. — Vp. lt. Keék 2. 180. 1327. okt. 30. I. Károly király átírja és megerősíti az esztergomi káptalannak azt az oklevelét, mely szerint Zumur-i Bench fia Tyba az esztergommegyei Zumur nevű földje harmadrészét, melyet atyja, Beseneu-i Romanus fia Mochtól 10 ezüst márkán vásárolt, 2 ekealja Symegh nevű földjét, melyet ugyancsak atyja Been mestertől 8 ezüst márkáért szerzett s a Symegh-i birtok másik felét, melyet Ledeger fia Páltól, Thana fia Pétertől, Paulinus fia Istvántól és más Symegh-beliektől 10 márkáért maga vásárólt, Henrik veszprémi püspöknek és helybeli Örökös ispánnak s királynéi kancellárnak, 30 márkáért eladta. Fejér VIII/3. 221.; Fejér vm. V. 567. (Vp. lt. Sümegh 1.) 181. . 1327. nov. 28. (Strigonii, sab. p. quind. Martini.) L-odomerius esztergomi érseki vikárius előtt, a veszprémi káptalan nevében Miklós Segusd-i főesperes 1325-ben panaszt emelt a zalai apát és konventje ellen, visszakövetelvén a Kolon, Magarad és Stoulch falvak elfoglalt tizedeit, az elmaradt jövedelem címén 200 márka kártérítést is kérve. 20 nap múlva Péter testvér azt feleli, hogy e tizedeket, okleveleik tanúsága szerint, monostora régtőlfogva birtokolja, tehát nem a káptalant illetik meg. A bíró alaki okokból ném fogadja el a választ (mert az általa benyújtott »cédulán« az apát és a konvent neve nem szerepelt), s a per folytatását 1326. jan. 13-ra halasztja. A káptalan ügyvédje most tanúkkal és oklevelekkel jelenik meg, a pert azonban jan. 18-ra — az országbíróhoz teszik át, mert közben, az apát kérésére, a király küldönce ilyen értelmű parancslevelet hozott a bíróságnak. Visegrádon a káptalan képviselője a »privilegium clericale«-ra hivatkozva, az országbírót világi fórumnak nyilvánítja, mire Boleszló érsek, mint gondos atya (velut páter providus), a saját ítélőszéke elé téteti át az ügyet. A veszprémiek most már az áttétellel okozott kár megtérítését is kérik, amit az érsek (bírótársaival : a kalocsai érsekkel s a győri és pécsi püspökökkel, továbbá Teofil esztergomi préposttal és János honti főesperessel) meg is ítél, az összeg megállapítását azonban későbbre, 1327. máj. l-re halasztja. Ekkor Lodomér érsek és bírótársai (Teofil esztergomi prépost és János honti főesperes) máj. 8-ra a tanúk kihallgatását tűzik ki. A felek (a káptalan ügyvivője s eleinte az apát és ügyvédje, Miklós zólyomi főespres) beleegyeznek, az utóbbi azonban a pápához föllebbez,

1 a káptalan embere pedig a tárgyalás folytatását kéri. Perhalasztás s a monostor háromszori megidézése után Lodomér megítéli a kártérítést, s júl. *Zala vm. I, 205.