Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
118. 1322. jan. 20. (in Thymeswar, in quind. epiph.) I. Károly király, szolgálataiért, Chon fia Miklóst, a királyi udvar speciális nótáriusát (aule nostre notarium specialem), továbbá rokonának,; Deesnek a fiait : Benedeket, Pétert és Jánost, valamint utódaikat, földjeikkel és birtokaikkal együtt (unacum terris et possessionibus eorundem) a királynéi harcoló jobbágyság kötelékéből (a. ..iobagionatu exercituali reginali) kiemeli, s az országos nemes serviensek (ad numerum nobüium servientum regni) közé sorolja. Erzsébet királyné 1324. febr. 9-i, I. Károly király által 1324. febr. 23-án átírt megerősítő levelében. — Vk. hh. lt. Annales 23. 119. 1322. febr. 14. (in dom. Exurge.) A fehérvári káptalan előtt a Zedregh-ből való Koydan fia Demeter, János fia Cosma, Jakab fia Mihály, Domonkos fia Egyed bessenyők (bisseni) és János fia László, a szintén bessenyő testvére : Vrkundinus nevében is kötelezik magukat, hogy terményeik, bárányaik, gidáik, méneseik és egyéb javaik után (de omnibus frugibus, agnis, edis et equatiis et de aliis bonis), a saját és jobbágyaik részéről egyaránt (tam ex parte ipsorum, quam iobagionum eorunden), István veszprémi püspöknek, helybeli örökös ispánnak és királynéi kancellárnak a köteles tizedet a jövőben megadják. Hártyán, hátán pecsét nyomával. —Vp. lt. Decimae Budenses 12. Fejér (VIII/7* 139.) regesztája Adon-késről beszél, tehát más oklevélről készülhetett. 120. 1322. márc. 10. (in Temeswar, in quind. cinerum.) Lampert országbíró Jene fiait : Heymot, Miklóst és Thybat, Dees két fiát : Mihályt és Dénest, Menhard fia Mihályt és György fia Demetert azért, mert a veszprémi káptalan egy Veszprém-városi telkét (fundi curie in civitate Vesprimiensi), Bogarfeulde nevű birtokát, 2 veszpfémvidéki erdejét (Ín territorio Wesprimiensi), 2 malomhelyét és 2 ekealja földjét (terrasque ad duo aratra sufficientes) elfoglalták, több jobbágyát 1 megölték s mintegy 50 márkányi kárt okoztak, fej- és ( 2 / 3 részben a bíró, 1 ¡ 3 részben pedig a káptalan javára) jószágvesztésre ítéli s a perelt telket, földet, erdőket és malomhelyeket visszaadatja az egyháznak. Tartalmilag átírva Szécsi Miklós országbíró 1372. máj. 16-i ítéletlevelében (Vk. m. lt. Bogárfölde 4.) s ennek a fehérvári káptalan 1374. jan. 1. és jan. 11. átírásában. U. o. Bogárfölde 5. 1 A tihanyi konvent 1321. júl. 17. (eredetiben maradt) jelentésében ezeket nemes jobbágyoknak mondja. (Vk. m. lt. Jutas 11.)
