Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

332 1386 egyház telkével, amelyen most ezen egyház jobbágy-szakácsa (cocus iobagio) él, nyugatfelől pedig a szintén említett Pál fia Péter telkével határos sessiójukat, a rajta levő épületekkel, nevezetesen pincével s föléje épített solariummal, Heemhaza-i György fia Lukács mesternek, Benedek veszprémi püspök testvérének, szavatossági biztosítékkal, nyolc dénár-márkáért (pro octo marcis denariorum) eladják. Hártyán, függőpecséttel. — Dl. 42.360. 856. 1386. (V. proclamationis/.. , A fehérvári káptalan jelenti Szécsi Miklós nádornak, hogy ítélete értelmében a veszprémi káptalan részére kiküldött Fuhenhaza-i (?) Fászló fia Antal mester curiai nótárius mellé Tamás mestert, a veszprémvölgyi Máriamonostor részére kijelölt Kald-i Mihály fia Péter mester ugyancsak curiai nótárius mellé Pécsi (de Quinqueecclesiis) János mestert (kanonokokat) küldte ki bizonyságul, s kíséretükben a nádori megbízottak a Zarberen birtokra és Kohnyaerdey erdőbe kiszállva a szomszédoknak és határos birtokosoknak a jelenlétében először a káptalan képviselőjének, Mihály mester kanonoknak, majd az apácák procuratorának, Zabady-i Brictiusnak az útmutatása szerint jelölték ki a káptalani birtok és a monostor erdejének a határait, s a kétféle elhatárolásból azért támadt különbséget — mert Brictius, mint Mihály kanonok megjegyezte, nem a régi s valódi, hanem bizonyos újabb keletű határjelek szerint mutatta be az erdőt a Zarberen birtoktól elválasztó határt, fogott bírák segítségével — 10,5 ekealjnyira becsülték fel — végül, mivel az apácák ezzel nem törődtek, csak a káptalan javára végezték el a köztanúvallatást. Ennek során öt Keuagowrs-i (négy ex scitu, egy ex auditu), egy Zabadi-i, egy veszprémi, egy Chatar-i és két Jutas-i határos birtokos, 14 Wamus-i és három Saar-i szomszédbirtokos és egy Menchel-i megyebeli nemes azt vallotta, hogy az apácáknak az a Kohnyaerdei nevű erdeje, amelyet a káptalan képviselője mutatott be, sohasem volt azonos azzal (a silva coquine-val), amelyet Brictius mondott annak, mert az utóbbi erdő mindig a káptalan Zarberen-i birtokához tartozott és annak volt a része; — kilenc Zabady-i határos birtokos viszont azt állította, hogy a káptalan ügyvédje által megjelölt s főleg a nyugat felől levő föld, egy részét leszámítva, nem a káptalané, hanem az övéké, az elhangzott vallomások pedig nem helytállók. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Sárberén 15. 1 Rongáltsága miatt pontos kelte nem állapítható meg.