Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

1*3 június 8 307 faluban van 54, évenkint 60—60 köböl bort szolgáltató mansiója, ugyanannyi szőlője s a Konyhaerdőn (silva coquine) kívül a falubeliekkel közös erdeje és földje. 2. Tamás országbíró 1349. nov. 4-én kelt ítéletlevelét, melyben a Zaarberen birtokért a veszprémi káptalan és Myske fia Pál ellen folytatott perében a monostor javára hozott ítéletet. A káptalan képviselője : Miklós mester kanonok a következő okleveleket nyújtotta be : 1. I. László 1082. (a fehérvári káptalan 1350-i átírásában).

1 Megállapítja, hogy az egyháznak Béren faluban van három ekealja földje, két szőlője, elég nagy erdeje, sok conditionariusa és szolgálója, a Balatonon pedig halászata. 2. II. András király 1222. A veszprémi egyháznak — többek között — Béren faluban két mansiót ad.

2 3. V. István 1270. Aranyművesének, Máténak adományozza az örökös hátrahagyása nélkül elhunyt Salamonnak, a Zaarberen falu földjén, a falubeliekével elegyesen (in terra ville Zaarberen mixtim esse) fekvő, s általuk elfoglalva tartott 60 hold földjét, a hozzátartozó szőlőkkel és sessiókkal.

3 4. Tihanyi konvent 1297. Máté, V. István király aranyművese, lelke üdvéért és Szt. Mihály főangyal pártfogásának elnyeréséért, azt a birtokrészt, amely egykor Felth fia Salamoné volt, s V. István király neki adományozta, a veszprémi egyházra hagyja.

4 — Zeuke Miklós II. András király 1215-i oklevelével

5 bizonyított, aki megengedte Péter ikonomusnak, hogy fiúutódok híján testvérére, Myscha ispánra hagyhassa többek között Béren prediumot hat ekealja földdel, két szolgamansióval, három (Succhul, Zeuleual és Fyzfew nevű) réttel, három szőlővel és egy (Keecheneu nevű) ligettel (nemus). — Mivel Imre nádor a perelt birtokrészek revisiója és elhatárolása nélkül végérvényű ítéletet nem hozhatott, — a prelátusok, bárók és nemesek tanácsára kiküldte Szepesi Jakab egykori országbírót és Bálint esztergomi olvasókanonokot, pécsi választott és megerősített püspököt s királyi alkancellárt, hogy a fehérvári káptalan bizonyságának a kíséretében, 1375. márc. 5-én, Zaarberen-be kiszállva, miután a szomszédoknak és határos birtokosoknak a jelenlétében a birtokot a maga egészében, úgy, ahogyan azt az apácák birtokolják, mások birtokaitól elhatárolták, s nagyságát, terjedelmét, termékenységét és értékét megállapították, annyi földet hasítsanak ki a Kálmán király-féle oklevélben szereplő 54 curia, illetve sessio részére, amennyit méltányosnak ítélnek, annyi szőlőt, hogy a sessiókon élő szőlőműves jobbágyok (homines seu iobagiones ipsas vineas colentes) a munkájukért őket megillető és a saját fogyasztásukhoz szükséges bor mellett minden szőlő után — 60 köbölt tartalmazó — tunella bort tudjanak földesuraiknak szolgáltatni (preter labores eorum et etiam vino pio eorum victus necessario ipsis, ut congrueret, exinde remanente, de singulis vineis singulas tunellas vini, sexaginta videlicet cubulos in se contínentes dare valerent) s a Konyhaerdő (silva coquine) kivételével annyi erdőt is, amennyire szükségük van ; — az esetleg fennmaradó három ekéaljnyit és 60 holdat, továbbá két szőlőt, egy erdőt, a Balatonon halászatot, a falu (Zaarberen) jobbágysorában (in ordine iobagionali) két curiát, illetve sessiót s nekik megfelelő földet a veszprémi káptalannak ; a további maradékból pedig hat ekealja földet, három rétet, három szőlőt, egy ligetet és két sessiót a (felperes) nemeseknek jelöljenek ki, "minden esetben a felek által a revisio *KrÍt: jegy. 21. (Hamis.) 2 Krit. jegyz. 386. 3 Krit. jegyz. 2051. * Wenzel V. 176. 6 Krit. jegyz. 298.