Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

háromnak pedig azok közül valónak kell lennie, akik a köztanúvallatásnál a káptalan javára vallottak, -— arra vonatkozólag, vájjon az a föld, amelyet a jutási nemesek (1354-ben) a káptalannak átadtak,

1 majd István fiai a maguk részére adományképpen megszereztek, emberemlékezetet meghaladó idő óta az egyházé, és sohasem tartozott a királyné adományozási joga alá — vegyék ki az esküt ; ha pedig megesküsznek, akkor a káptalant, ellenben, ha nem teszik le az esküt, István fiait iktassák be, a felek esetleges ellentmondását figyelembe nem véve, Bogarfeulde és tartozékai birtokába. Tartalmilag Szécsi Miklós országbíró 1372. máj. 16-i ítéletlevelében (Vk. m. lt. Bogárfölde 4.) s megemlítve a benne átírt győri káptalani (1372. ápr. 19.) jelentésben, továbbá az ítéletlevélnek a fehérvári kápt. 1374. jan. 1-i és jan. 11-i átírásában. (TJ. o. Bogárfölde 5.) 656. 1370. jan. 19. (in Wissegrad, XXX. termini/ in quind. exercitus... contra Layk woywodam. .. ad oct. Andree. . .proclamate.) Szécsi Miklós országbíró ítélete és parancslevele a fehérvári káptalanhoz. — 1365. okt. 20-án Péter veszprémi dékán-kanonok Bubek István országbíró előtt azzal vádolta Saar-i Tamás fia Miklóst, hogy a veszprémi káptalan Kezeu nevű faluja mellett a Sar folyón álló s a tihanyi apáttól bérelt malmát (molendinum feudale) önhatalmúlag máshová helyezte át, s a folyót, árok segítségével régi medréből elvezetve a saját malmához irányította, s ezáltal a káptalani malmot tönkretette ; állítása igazolására pedig három 1361-ből való hiteleshelyi inquisitoriáHs jelentést mutatott be. Ezzel szemben az alperes ügyvédje, Sar-i Balázs litteratus azt felelte : megbízója a malmot ugyan valóban áthelyezte és, hogy javítson vele (pro meliori reformatione), a tihanyi apátság földjén új medret is ásatott a folyónak, a veszprémi káptalan malma azonban nem emiatt, hanem azért ment tönkre, mert az egyház nem viselte gondját (quia capitulum cum molendino curam habere recusasset). Az országbíró a felek állítását köztanúvallatás útján való igazolásra bocsátotta, akik azonban, 1366. febr. 25-én, kiegyeztek: Miklós vállalta, hogy a káptalani malmot újjáépíti, s ha a saját malma kárára lenne amannak, visszaviszi eredeti helyére. A káptalan a szerződést az országbíróval kívánta megerősíttetni, Tamás fia Miklós azonban ismételt idézésre sem jelent meg, úgyhogy Bubek István, az 1367. aug. 27-i tárgyaláson ezért, de más dolgok miatt is

2 okt. 13-ára, három vásáron való kikiáltással hivatta perbe.

3 Többszöri perhalasztás (s Bubek István halála) után 1369. -dec. 21-én Szécsi Miklós országbíró elé kerül az ügy, aki a káptalan képviselője, János dékán-kanonok által benyújtott régebbi periratok alapján s azért, mert az ügyvéd kijelentette, hogy az alperes az 1366-i egyességben vállalt kötelezettségének sem tett eleget, — hogy végleges ítéletet hozhasson, meghagyja a fehérvári káp1 Ld. a fehérvári káptalan 1354. nov. 10-i oklevelét. 2 Ld. Bubek István országbíró 1365. okt. 17-i oklevelét. 8 Az 1367. aug 27-i tárgyalásig terjedő rész Bubek István országbíró két, 1367. szept. 22-i azonos szövegű oklevelében maradt ránk (Vk. m. lt. Saári 6. és Keszi 8.), azonban mind a kettő csonka es rongált: a Saári 6.-ból a középső, a Keszi 8.-ból pedig a j obb- és baloldali szélső részek vannak meg ; mindazonáltal a három oklevélből a per folyama és lényeges tartalma úgyszólván hiány nélkül megállapítható.