Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

s János prépost, Mihály őr, Miklós kántor, és Péter mester egykori dékán, veszprémi kanonokok jelenlétében, a Mester nevű birtok északi részén levő nagy úttól délre, a káptalan képviselőinek az útmutatása szerint királyi i mértékkel megmért két ekealjnyi olyan földet határoltak el, amelyről a szomszédok és az ellenfél is elismerték, hogy a káptalané. Ezután az említett nagy úttól keletfelé Zeulewhegh hajlatáig (ad declivum), fogott bírák közreműködésével, szemrevételezéssel, ugyancsak két ekealjnyi földet határoltak el, s az így összesen négy ekealj nyira becsül tföldet ellentmondás nélkül a káptalannak iktatták ; amikor azonban azt az újabb két ekealjnyi földet, amelylyel a Mester birtokot hat ekealjra kellett volna kiegészíteni, a káptalan képviselőinek az útmutatása szerint elhatárolni, megbecsülni és az egyháznak iktatni akarták, egy ekealja földnek az elhatárolása, megbecsülése és iktatása ellen az alperesek, a másodiknak pedig csak az iktatása ellen a Feleud-i perjel tiltakozott. Tartalmilag átírva Bubek István országbíró 1368. máj. 16-i oklevelében. —Vk, fn.lt. Márkó alias Mesteri 16. 611. 1367. nov. 15. A fehérvári káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy a veszprémi káptalan javára kiadott általános eljárási parancslevele értelmében kiküldte Miklós papot (a Szt. Márton-oltár magisterét), s jelenlétében Kevesd-i Pál fia János nov. 10-én nyomozva megállapította, hogy 1365. dec. 21-én Tamás fia János és Segwar-i Miklós fia Ferenc a veszprémi káptalan fajszi jobbágyaitól : Páltól, Tamástól és Pétertől Bylge-n erőszakkal elvettek hat sertést, majd két jobbat megtartva—négyet visszaadtak, s amikor.az elvitt két sertésért a várba mentek, kigúnyolták és súlyosan bántalmazták őket. Hazai okmt. IV. 204., V. 149. — Vk. m. lt. Faisz 13. és Bülege 9. 612. 1367. nov. 15. (f. II. p. Martini.) A fehérvári káptalan jelenti I. Fajos királynak, hogy a veszprémi káptalan részére kiadott általános eljárási parancsa értelmében kiküldte Mihály karpapot (a Szt. Márton-oltár igazgatóját), s kíséretében Kuesd-i Pál fia János nov. 12-én megállapította, hogy a veszprémvölgyi Mária-monostor apácái Sandur-i jobbágyuktól, Jakab fia Miklóstól, aki az ottani officiálistól, villicustól és a falu közönségétől (ab officiale, villico et communitate populorum.. . de Sandur causa recedendi se licentiasset), miután a terragiumot megfizette, engedélyt kapott arra, hogy ingóságaival a veszprémi káptalan Kezew nevű birtokára költözzék, mégis javait és Sandur-i szőlőjét elvették, és csak több napi fogság után engedték útjára. Csonka papíron, zárlatán pecsét nyomával. — Vk. m. lt. Keszi 9.