Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

156 1343 június 19 Kolon birtokot a káptalan Garabunch nevű birtoka felől el akarta határoltatni, a káptalan ügyvédje eltiltással élt. Az 1342. szept. 3-i tárgyaláson János prépost és János mester olvasókanonok a káptalan nevében azt mondották, hogy a tiltakozás azért történt, mert a felperes a máj. 1-i határjárás alkalmával a Merenye birtokukhoz tartozó Garabunch nevű földjükből egy részt elfoglalt, állításuk bizonyítására pedig benyújtották Imre király oklevelének IV. Béla-féle 1254-i megerősítését, amely szerint I. László király hitvese : Adulheyt adományozta a veszprémi egyháznak a Garabunch birtokot magában foglaló Merenye-t.

1 Chenyk ügyvédjei erre azt felelték, hogy megbízójuk, 1332-ben, éppen a veszprémi káptalan bizonyságának a tanúsága mellett határoltatta el Kolon és Magyarad nevű birtokait az alperesnek és másoknak birtokaitól, s akkor senkisem tiltakozott. Az egyház képviselői azt válaszolták, hogy egy kanonoktársuk vallomása szerint az 1332-i határjárás a káptalan birtoka határait tartalmazó IV. Béla-féle oklevelének a figyelembevételéve nélkül történt, s az akkor elfoglalt földjüket nem akarják elveszíteni. Az országbíró, a felek allegatiója után, a káptalan 1254-i oklevele és Chenyk mester 1332-i veszprémi határmegállapító oklevele alapján a vitás föld elhatárolását és megbecsültét és ét s a pernek az elhalasztását rendeli el, s mivel ez Chenyk mester ügyvédjeinek a magatartása miatt meghiúsult, nov. 8-án az eljárást megismételteti. A birtokok békés elválasztása azonban most sem sikerül, ezért — az 1343. márc. 19-i tárgyaláson — a káptalant, mint régebbi birtokost, a 4,5 ekealjnyira becsült vitás földön, jún. 8-án leteendő földesküre bocsátja, s mivel János prépost, Mihály, a Veszprémvári Mindenszentek-egyházának a prépostja, Jakab Segusd-i főesperes és Cosmas kanonok egykori dékán az esküt jún. 8-án letették, az országbíró, a jún. 15-i tárgyaláson, a Merenye-hez csatolt 4,5 ekealjnyi Garabunch nevű földet a káptalannak ítéli, Chenyk mestert pedig 13,5 márkában, perelt föld becsértékében elmarasztalva, örök hallgatásra ítéli. Rongált hártyán, függőpecsét részére való bevágásokkal. — Vk. m. lt. Merenye 13. 381. 1343. jún. 19. A veszprémi káptalan, — mivel a Pál országbíró előtt folytatott pereiben figyelmesen és méltányosan, de mindenkor igazságosan eljárva hathatósan támogatta, s ezért a jótevőit megillető imáin kívül reális emlékeztető jutalomban is óhajtván őt részesíteni, — a Saar folyó mellett fekvő somogymegyei Suen nevü földjét, illetve birtokrészecskéjét, a privilégiumában

2 megadott terjedelmében, tartozékostul, Wgal-i Pál mester országbírói ítélőmesternek adományozza. Anjou-kori okmt. IV. 347. Dl. 3595. Régi jelzete: K. R. A. Easc. 390. No. 10. A veszpiémi káptalan levéltárában nincs meg (s az elenchus sem említi). Eredetijének a hátlapján egykorú, vagy közeikorú, kézzel írott ez a feljegyzés olvasható : „Super possessione Swen" és még egyszer : ,,de possessione Seuyn uocata". 1 Krit. jegyz. 1009. 2 Utalás az I. László-féle (hamis) oklevélre. (Krit. jegyz. 21.)