Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
vinidatores ac uduarnicos), földestül és birtokostul, speciális megbízottja, Péter fia Tamás mester liptói ispán és Chokakeu-i várnagy által akarja a veszprémi püspöknek és káptalanjának átadatni, — meghagyja a fehérvári káptalannak, küldje ki emberét, hogy sorra járva az elcserélendő birtokokat, és mindenütt összehíva a szomszédokat és határos birtokosokat, állapítsák meg régi határaikat, becsüljék fel értéküket és iktassák be a püspököt és káptalanját a várért és tartozékaiért cserébe kapott Kaal-völgyi királyi és királynéi népek és földjeik birtokába anélkül, hogy figyelemre méltatnák azok ellentmondását, akik esetleg azt fogják mondani, hogy okleveleik bizonysága szerint szabadok vagy felszabadítottak (non obstantibus contradictionibus populorum eörundem, qui se forte per aliquas cautiones liberos et liberatos fore allegarent), az ilyeneknek azonban hagyják meg, hogy mutassák be okleveleiket a királynak; ha pedig mások (nemesek) is tiltakoznának, azokat idézzék meg a király elé, s az egész eljárásról, amelynek a birtokokkal kapcsolatban részletesnek kell lennie, a kiküldöttek előadása alapján (a káptalan) tegye meg jelentését, hogy az esetleg még szükséges további (kölcsönös) intézkedéseket meg lehessen tenni; -—végül a veszprémiek birtokában esetleg még megmaradt s a várra vonatkozó okleveleket érvénytelennek nyilvánítja. A fehérvári káptalan 1341. május. 3-i jelentésében, ugyanannak 1358. okt. 2-i átírásában. — Vp. lt. Köveskál 7. 336. 1341. ápr. 15. (in Vyssegrad, in oct. passce.) I. Károly király, miután a zalamegyei Felső-Tadeuka és alsó erődítménye (superius castrum Tadeuka cum inferiori castro seu munimentb) s a hozzájuk tartozó Zantow, Errad és Sceulchfalvak ügyében, Peeth-i Eukács fiai ellenében, akik azt állították, hogy a várban és tartozékaiban részük van, s ezt oklevelekkel remélték maguknak biztosítani, főpapjaival, báróival és előkelőivel a veszprémi püspök és káptalan által bemutatott IV. Béla király-féle oklevelek 1 alapján hozott végleges ítéletében a püspök kizárólagos birtokjogát megállapította,' — mivel e várakért és tartozékaikért, csereképpen a Kaal-völgyében, nevezetesen Kueskaal, Szentbenedek-Kaal (Kaal Sancti Benedicti) és MindszentKaal (Kaal Omnium Sanctorum) nevű falvaiban és más ottani falvacskákban (in villulis) élő királyi és királynéi népeit, t. i. boradó conditionariusait és udvarnokait (populus nostros regales et reginales conditionarios vinidatores et uduornicos), földjeikkel együtt (cum eorum terris, possessionibus et iuribus universis), speciális megbízottja, Péter fia Tamás mester liptói ispán és Chokakew-i várnagya által akarja nekik átadatni, tévedés és utólagos nézeteltérés elkerülése céljából felszólítja a veszprémi káptalant, küldje ki a saját emeberét is, hogy előttük s a szomszédok és határbirtokosok jelenlétében a birtokokat Tamás mester körülhatárolja, arbiterek bevonásával megbecsülje, s őt (a királyt) birtokukba beiktassa; — a birtokok határairól és tartozékaikról a jelentésben részletes felsorolást kér. Hártyán, hátán pecsét nyomával. — Vp. lt. Tátika 6. 1 Krit. jegyz. 1168. (1257. nov. 20.) és 1502. (1266. nov. 20.)
