Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

1338 május 19 — 1338 június 7 121 302. 1338. május 19. (in Wyssegrad, XII. reportate seriéi/ VIII. iuramenti /oct. Georgü.) Pál országbíró ítéletlevele. Péter szenternyei (sancti Irinei) püspök, királyi kápolnaispán és titkos kancellár azért perelte a veszprémi káptalant, mert ispánsága Kege nevű birtokának egy részét elfoglalta és a saját Nogberen-i birtokához csatolta. Az országbíró a vitás föld elhatárolását, felmérését és megbecsültetését rendelte el. (1337. aug l.e.) Az 1338. márc. 4-i tárgyaláson a felek képviselői: Péter pap és Cosmas veszprémi kanonok bemutatták a fehérvári káptalannak arról szóló jelentését (1337. aüg. 1. és szept. 3. között), hogy az elvégzett becslés szerint a perelt föld 30 bécsi dénármárka értékű. Mivel egyik félnek sem volt több olyan oklevele, amely birtokaik határaira újabb fényt deríthetett volna, a jelentésből pedig az tűnt ki, hogy a vitás föld a veszprémi káptalan Nogberen-i birtokának a határai között fekszik, az országbíró, bárókból és nemesekből álló bírótársaival, (1338. márc 13-án) a veszprémi káptalant 1338. május 1-én leteendő földesküre bocsátja azzal, hogy a perben álló felek ki is egyezhetnek. Minthogy a fehérvári káptalan, 1338. május 6-i, a felek ügyvédjei (Péter pap és Cosmas veszprémi kanonok) által május 8-án benyújtott bizonyítványa szerint a perben egyesség jött létre, s a veszprémi káptalan a perelt földből, annak a Kege birtok szőlői melletti részéből (az oklevélben részletesen felsorolt határok szerint elválasztva), 1 ekealjnyit engedett át Péter püspöknek, —az országbíró a pert lezárja, s az egyességet privüégiális formában megerősíti. Hártyán, függőpecsét részére való bevágásokkal. — Vk. m. lt. Kéttye 3. és a fehérvári káptalan 1418. aug. 5-i átírásában. (U. o. N. és Kisbérén 20.) 303. 1338. jún. 7. Miklós Beel-i apát és konventje Alsó-Wrs-i Kuruspel Jlese nevű sessióját és Fyuzesmege melletti Zyluakuz nevű helyen lévő s nyugatról Myke fia Pál, keletfelől pedig az udvarnokok földjével határos 1 hold földjét, szavatossági biztosítékkal, •— a veszprémi káptalan Felső-Wrs-i, a néhai nemes jobbágya: Burzou fia Imre által birtokolt s nyugat felől pedig egy úttal határos fél sessiójával (melynek másik felén a káptalan Vörös András nevű jobbágya él) —elcseréli. Hazai okmt. IV. 160. Vk. m.lt. A. Örs 14. Az elenchusban (tévesen) a tihanyi monostor birtokcseréjeként szerepel a béli helyett s F. Örs. 6. sz. a. is fel van véve. Innen szintén tihanyi oklevélként került regesztája a Pannonh. rendt.-be. (X. 552.) 304. 1338. jún. 7. (in oct. penthec.) A fehérvári káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy a veszprémi káptalannak a felsorolt Vigant-i nemesek ellen egy Vigant-i birtokrészért és tartozékaiért folytatott perében a Pál országbíró által hozott ítéletnek a végrehajtásához kiküldött bizonysága: Bithin-i (dictum de Bithinio) János mester