Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

1333 március 28 105 fogadott fiára és Elise nevű leánya jegyesére átruházta. Az esztergomi káptalan (1332. szept. 7.) okleveléből az derült ki, hogy Pousa fia Jakab és társai, a veszprémi püspökség Zepezd-i nemes jobbágyai, az egyház szolgálatából ki akartak szakadni, majd magukba szállva, püspökükkel kiegyeztek. Végül Henrik püspök még benyújtotta a fehérvári, győri és vasvári káptalanok tanúvallatási jelentéseit, amelyek mind azt bizonyították, hogy a veszprémi egyház Zepezd-i jobbágyai, illetve népei, emberemlékezetet meghaladó idő óta jobbágyi jogon tartoznak a püspökség kötelékébe (iobagiones seu populos ecclesie Vesprimiensis de Zepezd... nunquam de numero et cetu nobüium seu servientium regalium extitisse, sed semper ad eandem ecclesiam. .. iure iobagionario pertinuisse.)—• Ezzel szemben Péter fia Bede a tihanyi, zalai és almádi konvent és Zala megye tanúvallatási jelentéseivel azt igyekezett bizonyítani, hogy őseivel egyetemben I. István király ideje óta országos nemes. Az országbíró megkérdezte, vájjon Zepezd-en kívül vannak-e másutt nemes vérrokonai, mire azt feleli, hogy Echyr-ben vannak ilyenek, s Zepezd-i földje a velük való birtokmegosztás útján jutott a kezére (ipse cum nobilibus de Echyr.. . in proxima linea generationis et patrueli firmitate se fuisse. . . et terram Zepezd per ipsum possessam per modum dívisionis ad se deventam recitasset). A püspök erre megjegyezte, hogy nem Echyr-ben, hanem Zepezd-en él az említett rokonság, akik valamennyien egyháza nemes jobbágyai (Bede non in Echyr, sed in Zepezd proximos cognatos generatione et fratres patrueles iobagionatui.. . ecclesie Vesprimiensis annexos habere... declarasset). Az allegatio után az országbíró, báró és nemes bírótársaival, állításaik pontosabb bizonyítására utasítja a feleket, s márc. 10-re halasztja a per tárgyalását, hacsak közben ki nem egyeznek. Ekkor Bede alázatosan bevallja, hogy a veszprémi püspökség nemes jobbágya, s belátva, hogy aki természetes ura ellen tör, az az isteni rendelkezésekkel száll szembe, földestül visszatér egyháza szolgála tába. Az országbíró lezárja a pert, és privilegiális formában írásba foglaltatja Péter fia Bede-nek eme vallomását. Bubek Imre országbíró 1392. márc. 3-i, a Kaplai János országbíró által 1392 ápr. 23-án átírt oklevelében tartalmilag átírva. — Vp. lt. Zepezd 13. 255. 1333. márc. 28. (in dom. Ramispalm.) A fehérvári káptalan előtt Pál Wsy-i plébános, Henrik veszprémi püspök káplánja jelenlétében Péter fia Ányos, a veszprémi egyház Zepezd-i nemes jobbágya, testvérével : Gergellyel kijelenti, hogy gonosz embereknek, a püspök ellenségeinek a biztatására oktalanul kivonták magukat a püspök nemes, illetve harcoló jobbágyainak a kötelékéből, és más nemességet kerestek maguknak, ami miatt a püspökkel perbe is keveredtek, most, meggondolván, hogy emberemlékezetet meghaladó idő óta őseik is az egyházat szolgálták, a tőlük örökölt birtokaikkal együtt (kivéve vásárolt földjeiket) ismét a püspök oltalmát kérik és szolgálatába lépnek. Hártyán, hátán pecsét nyomával. — Vp. lt. Zepezd 7.