Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)
683 Aug. 5. (Bude, f. IV. p. ad vinc. Petri) Zs. megkegyelmez könyörületből Nyene-i Luka fia Pál hontmegyei nemesnek, akit Therbegeg-i Weres fia Miklós megölése miatt ennek fia László és unokatestvérei : Rufus Mihály fia Miklós, Fábián fia Lachk és Kasas (dictus) János ellenében, Felsewroman-i Magyar fia Pál fia István szándékos meggyilkolása miatt pedig ennek testvérével : Tamással szemben, végül hatalmaskodás miatt Eghazasneyne-i Gyurus (dictus) Benedek fiai : Péter, János, László ellenében Hont és Nógrád megyének Gyarmath faluban tartott közgyűlése fejének és minden ingó s ingatlan vagyonának elveszítésére ítélt, kötelezi azonban, hogy perbeli ellenfeleinek teljes elégtételt adjon. Egyszersmind megtiltja a nádornak, az országbírónak és valamennyi bírónak, hogy a fentiek miatt személyében vagy javaiban háborgassák. A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt : Relatio magistri Desew de Kapolya. Hártyán, hátlapján nagy pecsét nyomával. Dl. 70.130. Luka cs. lt. 684 Aug. 5. (Cassouie, IL die ferie III. p. Petri ad vinc.) Zambo Miklós tárnokmester bizonyítja, hogy amikor Miklós fia György kassai polgár és társai Leuche-i Bogul (dictus) János fia János örökségéért ezen Bogul János fia Györgyöt és társait perbevonták, ő pedig libertate dicte civitatis Cassensis requirente ítéletet akart hozni, a felek békebírói tárgyalásra való bocsátásukat kérték, majd visszatérve, bejelentették a következő egyezségüket : Bár a felperes Györgynek iuxta consuetudinem civitatum liberarum semmi sem járna, mivel Bogul Jánossal in linea proximitatis állott, Bogul János fia György átenged neki az örökségből unam camaram pro conservatione pannorum aptam sitam in medio civitatis Casseuiensis predicte, necnon unam vineam eiusdem Iohannis in territorio ipsius civitatis existentem, viszonzásul pedig a felperes elejti keresetét. Tartalmilag átírva Kanizsai Miklós tárnokmester 1389 máj. 11. okl.-ben. (1017. sz.) 685 Aug. 6. (VI. die oct. Iacobi) A nyitrai káptalan István nádor ítéletlevele értelmében a trencsénmegyei Deser birtokot a nádori emberrel együtt két egyenlő részre osztja s egyik felébe Deser-i János fia László presbitert mint felperest, a másik felébe pedig Deser-i Miklós fiai : Benedek és Péter, Danch fia László és Zwedk fia Mykch alpereseket beiktatja. A birtokot először in sessionibus osztják fel oly módon, hogy felső felét, amelyben László pap lakik, két egyenlő részre választják és unam partém, videlicet superiorem a parte ecclesie cum sessione sua Lászlónak, a másikat az alpereseknek adják át s ugyanezt teszik az alsó féllel is, csakhogy itt a templom felőli rész jut az alpereseknek. A falu alsó felének végén levő földet, amely a quadam via seu piatea, per quam itur ad molendinum, usque fluvium Dobra vocatum terjed, megosztják s a falu felőli felét az alpereseknek, a Dobra felé eső részt a felperesnek juttatják s ugyanígy osztják meg a falu felső felének a végén levő földet is, amely szintén a Dobra folyóig terjed. Mivel pedig László megengedte, hogy Benedek továbbra is megmaradjon azon sessio seu curia-ban, amelyben most lakik, noha ez a neki jutott részben van, az alperesek kötelesek őt pro sessione hasonló kiterjedésű résszel kárpótolni. A többi szántóföldet és mezőt kötéllel osztják fel, amelynek hossza ad sedecim brachia unius magni hominis et unam ulnam terjed. Item primo incipiendo ab eadem villa Deser quinque funes [in] una latitudine a parte eiusdem ville dicto domino Ladislao pro uno fune mensurassent et tandem alias quinque funes in eadem latitudine similiter pro uno fune iamdictis in causam attractis et abinde incipiendo u?que ad metas possessionis Hornyán vocate ad modum stacii in quatuor partes rectas mensurando divisissent, quarum duas partes eidem domino Ladislao, residuas autem duas partes in causam
