Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

az egyetlen oklevelet tartalmazóké a regesztánál olvasható. A kiadatlan oklevelek a következő gyűjteményekből származnak : Az Orsz. Levéltár középkori gyűjteménye (Dl.), amely a régi diplomatikai osztályon és a múzeumi törzsanyagon kívül tartalmazza a családi levéltárak középkori okleveleit is, ugyancsak az Orsz. Levéltár fényképgyűjteménye (Fkgy.), Bánffi cs. lt., Kolozsvár (Cluj), Battyány cs. lt. Körmend, Bártfa (Bardejov) város lt, bécsi állami lt., Besztercebánya (Banská Bystrica) város lt., Bocabánya (Niznia Boca) község lt., Bobrovniczky cs. lt. Rózsahegy (Ruzomberok) Bölöni cs. lt. Nagyvárad (Oradea), egri káptalan magán és orsz. lt., Eperjes (Presov) város lt., Erdélyi Múzeum lt. Kolozsvár (Cluj), esztergomi káptalan magán és orsz. lt., esztergomi prímási egyházi és világi lt., Festetics cs. lt. Keszthely, Fráter cs. lt. Nagyvárad (Oradea), Hoenning cs. lt. Puhó (Puchov), jászói konvent magán és orsz. lt., Kassa (Kosice) város és az ottani Múzeum lt., Kismarton (Eisenstadt) és Körmöcbánya (Kremnica) városok lt., leleszi konvent magán és orsz. lt., Lőcse (Levoca) város lt., a Magyar Tudományos Akadémia kérirattára, Nagyszombat (Trnava) város lt., nyitrai püspöki lt., pozsonyi káptalan magán és orsz. lt., Szatmárnémeti (Satu-Mare) város lt., szepesi káptalan magán és orsz. lt., Trencsén (Trencin) város lt., Vécsey cs. lt. Sárközújlak (Sivada), Wertner Mór gyűjteménye Pozsony (Bratislava), zágrábi káptalan magán és orsz. lt., zárai helytartósági lt., Zólyom (Zvolen) város lt. A kiadvány minden teljességre törekvés ellenére, hiányos. Oly nagy egyházi testületek, mint a pozsonyi és a szepesi káptalanok, a jászói és a leleszi konventek levéltárainak anyaga Fejérpataky másolatában és az Országos Levéltár fényképgyűjteményében egyaránt csak töredékesen állott rendelkezésünkre. Ugyanez mondható Kassa, (Kosice) Nagyszombat (Trnava) levéltárairól, a kolozsvári (cluji), nagyváradi (oradeai) gyűjteményekről. Teljesen hozzáférhetetlenek voltak a galgóci (hlohovaci), kisselmeci (stiavnickai), homonnai (humennéi), pozsonyi (bratislavai) családi levéltárak, nem szólva azokról, amelyek Csehszlovákiában vagy Jugoszláviában 1945 óta napfényre kerülhettek. De hiányos a nyomtatásban megjelent oklevelek sorozata is. Már a kötet nyomása közben előtűnt egy-egy töredékes oklevélközlés, amely elkerülte figyelmünket, a külföldi forráskiadványokban pedig nyilván több — bár csak távoli — magyar vonatkozású oklevél lappanghat, mint amennyiről számot adtunk. Mentségünkre legyen, hogy csak a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található oklevélkiadványokat használhattuk, úgy, amint gyűjteményüket Hellebrandt Árpádnak jegyzéke (1909) feltünteti. Főleg a németországi városok újabb forráskiadványai, az ausztriai helytörténeti irodalom, a dalmáciai és velencei monográfiák, rejthetnek magukban olyan szövegeket, amelyeknek számbavétele kötelességünk lett volna. A hiányok tudata arra sarkal bennünket, h°gy egyrészt a kimaradt darabokat állandóan számon tartsuk a kiadványt majdan lezáró pótfüzet számára másrészt a már munkába vett második kötet anyagát, kérve levéltáraink és könyvtáraink, de külföldi szaktársaink figyelmeztetését, tanácsát és támogatását, a mostaninál teljesebbé igyekezzünk tenni. Az oklevéltárban az eligazodást a hely- és névmutató hivatott megkönnyíteni azzal, hogy feltünteti a változatos formákban jelentkező hely- és személynevek mai alakját, a tárgyi vonatkozásokat pedig címszók szerint csoportosítja, s ezzel a regesztraközléseknél különben sem szokásos magyarázó lábjegyzeteket pótolni próbálja.