Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

dem Emerici in Kewelwspataka, item Zlana, Bogdán, Thomam et Mychaelem filiumVahanum iobagiones Iohannis de Maroth in'Zymnoth, item Benedictumfilium Myka, Balka et Bogdán iobagiones Nicolai filii Petri de Chura in Kelmog et Remethezegh, item Curtha, Ztanizlaum, Bratan filium Mika, Drageum et Petrum,Ta[tam]er, Georgium, Petrum, Nogowan, Kotha et filios Nesa iobagiones Iohannis de dicta Chura in Trenchenfalua, Sarlód et Rakoch commorantes eisdem statuere committendo. Mivel Maroth-i János bán nem jelent meg és jobbágyait sem állította elő, megbírságolja s elrendeli másodszori megidézését a király elé Szt. András nyolcadára (dec. 7.). Papíron, zárlatán pecsét töredékével. Festetics cs. lt, Keszthely. Arad 55. 6083 Okt. 14. Zeng. Közjegyző előtt Jurmann volt bíró fia, Massolus nemes, zengi polgár végrendelkezve misealapítványt tesz a glubotignai pálos kolostorban és a zengi székesegyház Szt. Qyörgy-oltára javára s az utóbbi káplánjának kinevezési jogát feleségének tartja fenn. Levt. Közi. 1928. 187., reg. (Dl. 34.382.) «084 Okt. 15. (in Zakolcza, f. IV. a. Galli) Zs. előtt, amidőn unacum prelatis et baronibüs Budán igazságot szolgáltatott, Zdench-i Simon bán fia János mester panaszt emelt Ders Márton mester volt vicebán, mostani alnádor ellen azt állítva, hogy elfoglalta körösmegyei Zelna nevű possessio seu villa-ját. Magister Martinus banus szerint Zelna falu a hűtlen Prodauiz-i Wrdug (dictus) István Thapolouch nevű birtokához tartozott, azzal együtt került a király kezére, akinek számára megbízásából sokáig Lyublio-i Péter fia István fia Miklós mester őrizte, amíg új adomány címén ő nem kapta meg, amidőn szintén királyi rendeletre Lyublio-i adta azt át neki. Az ügyről bizonyságot akart szerezni, de az ország súlyos ügyei hátráltatták, míg végre most in civitatem nostram Zakolcza appellatam unacum ipsis prelatis et baronibüs nostris personaliter accedentes Lyublio-it in nostra ac ipsorum prelatorum et baronum presentia personaliter adherentem vallomásra szólította fel, aki azonnal előadta, hogy Thapolouch birtok simulcum eadem Zelna et ceteris villis ad ipsam Thapolouch spectantibus erga manus suas nostri in persona diutius extitissent, majd rendeletére Márton bánnak átadta. A szöveg élén jobb felől : Propria commissio domini nostri regis. Hártyán, hátlapján nagy pecsét nyomával. Dl. 8485. (F.) 6085 Okt. 15. Spalato. András spalatoi érsek a knini egyházmegyei sporazi egyházat felkeresőknek búcsút engedélyez. Farlati III. 354., említés és IV. 294. teljesen. 6086 Okt. 15. után. Zágráb. Garai Miklós szlavon-dalmát-horvát bán Blagay Istvánnak ítél meg egy Podradec faluhoz tartozó földet. Blagay 203. 6087 Okt. 16. (in [Za]kol[cha], in Galli) Zs. Canisa-i Miklós volt tárnokmester zalai ispánhoz. Haholth-i Miklós fiai : László mester, Mihály és János panasza szerint a zalamegyei Belch, más néven Bela birtokot, amelybe Bubek Detre nádor ítélete alapján a zalai konvent beiktatta őket, Sidanocz-i Miklós fiai : János és István mesterek és Chuz (dictus) Péter fia Lénárt ismét visszafoglalták. Vezesse vissza a birtokba és oltalmazza meg őket, figyelmeztetve a fentieket, t.í. a. Ludbreg-i nemeseket, hogy jogukat törvényes úton keressék. Kanizsai Miklós zalamegyei ispán 1399 dec. 1. oki.-bői. Dl. 42.722. 6088 Okt. 16. Szakolca. Zs. a leleszi konventhez. Tiltsa el Drág máramarosi ispánt a szőllősi (Ugocsa m.) egyház, valamint Perényi Péter székelyispán jövedelmének lefoglalásától. Doc. Val. 521. (A 6110. sz. okl.-ből.) 6989 Okt. 16. A pécsváradi konvent előtt a zágrábi káptalan tiltakozik az ellen, hogy Zs. Medvevárat, a szávai Szt. Jakab-rév felét és Zlaunouch birtokot Eberhard zágrábi püspök unokáöccseinek, Albeni Petermannak, Hermannak és Rudolfnak adta. Farlati V. 449. — TkalCié I. 401. (Zágrábi káptalan lt.)