Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)
622 1398 december 31 — 1399 január 2 X/2. 719. — Transilvania 1872. 173. — Densusianu 402. — Z.-W. III. 229. (Nagyszeben (Sibiu) lt.) — Doc. Val. 511., reg. 5632 Dec. 31. Róma. IX. Bonifác pápa András pécsi kanonoknak adja a csázmai prépostságot, amelyet Eberhard zágrábi püspök adományából nyert el. Mon. Vat. 1/4. 96., kiv. 5633 Újlak. Zs. Ung megyéhez. Helyezze vissza a Szeretvaiakat a Pálócziak által elfoglalt birtokaikba. Fejér X/2. 572., reg. (Wagner-Jankovich után.) és X/2. 647., hiányosan. (Fejérváry-gyűjt.) 5634 A budai káptalan bizonyságlevele a veszprémvölgyi apácák részére. Fejér X/2. 627. említés. (Kamarai lt.) 5635 Az egri káptalan Zs. rendeletére a Kisfinkeieket beiktatja Kisfinke birtokba. Fejér X/3. 213., reg. (Ráthold-lt.) 5636 A leieszi konvent előtt Szécsi Margit, Tibai György özvegye lemond leánynegyedí jogairól. Fejér X/2. 629., említés. (Fejérváry-gyűjt.) 5637 A zalai konvent Zs. aug. 14. parancsára (5435. sz.) az iktatást elvégzi. Zala vm. II. 293., említés. (Festetics cs. lt.) 5638 Zágráb város bevallási könyve Pál fia János bírósága idejéből. Tkalíió IX. 100. 5639 Mikai Sebestyén elzálogosítja paposi birtokrészét. Fejér X/2. 628., említés. (Szirmay: Szathmár után.) 5640 Szántói János leánya, Bátori János felesége egyezséget köt a Bátoriakkal. Fejér X/2. 628., említés. (Szirmay : Szathmár után.) 1398. a Csaholyiak megidézése, Fejér X/2. 628. 1. 1394 júl. 29. 1399 5641 Jan. 1. Visegrád. Szécsényi Frank országbíró a váradi káptalanhoz. A Rábéiakat iktassa be a békésmegyei rabéi birtokrészekbe. Haan—Zsilinszky 17. (Az 5691. sz. okl.-ből.) 5642 Jan. 1. (in strennarum) Domokos leleszi prépost és a konvent Zs.-hoz. Zechen-i Frank országbíró utasítására megbízottja, János mester aljegyző a királyi emberrel Kysdobron birtokot Nagdobron felől Ruzka-i Dobó (dictus) Jakab fia István és Ruzka-i Bátor (dictus) János fia András alperesek jelenlétében Kysdobron-i Mihály fia Pál és János fia Mátyás felperesek kijelölése szerint meghatárolta. A határ a Latarcha folyónál kezdődik azon a helyen, ahol de eodem egreditur quidam fluvius seu rivulus Mertinche nominatus, érinti alium fluvium seu rivulum Hothwycha dictum, fluvium seu rivulum Mocholcha nominatum, amelynek mindkét partján határjelekkel ellátott arbores Kewrus vannak, elhagyva silva magna glandinosa-t locum aquosum Zapath appelatum, locum Kalyska nuncupatum, finem cuiusdam stagni seu loci aquosi Spantaua vocati, ahol super quendam locum vulgo Domb dictum földhányás van, a Beregh megyéből Wngh megyébe vezető utat, szántóföldek közt eljut ad magnam silvam glandiferam, az erdőben ad fluvium Kerepech vocatum, ubi in ipsum intrat quidam rivulus Atak nominatus, majd ugyanott nagy távolságra ad fluvium seu rivulum Ozthropathaka nominatum s ennek mentén fluvius Zernye-ig megy, ahol in ipsum intrat predictus rivulus Ozthropathaka nominatus. Amidőn a felpereseket be akarták iktatni, Ruzka-i Dobó (dictus) Jakab fia László és Ezen-i Tamás fia Imre ellentmondtak, miért is megidézték őket. A kőrisfákon kívül határjellel ellátott fák : tölgyfák. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Dl. 8407. 5643 Jan. 2. Visegrád. Zs. a kassaiak számára az árumegállító jogot, főleg az Erdélyből és Váradról jövőkkel szemben, biztosítja és felhatalmazza őket, hogy a városuk elkerüléséve I vitt árut elkobozhassák. M. Tört. Tár IX.128., kiv. —Századok 1868.153., kiv.(Kassa (Koáice ) város titkos lt. D. (Depositorium) 8. sz. A szöveg élén : Commissio propria domini regis.) «644 Jan. 2. (Vissegrad, in crast. circumcis.) Zs. mercatoribus tam intra, quam extra regnorum nostrorum ambitum existentibus. Ha kereskedés végett in
