Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

1397 július 30 — augusztus 2 541 A posztót Lak-i elvette Hermán budai polgártól, Spacha-i pedig ennek kárát a sajátjából megtérítette. Tartalmilag átírva Zs. 1405 júl. 27. okl.-ben. Dl. 49 897. Rumy cs. lt. 4902 Júl. 30. (in Tyrnauia, f. II. p. Iacobi) Anthonius de Ponto decretorum doctor, sebenicoi püspök, János esztergomi érsek vicarius in spiritualibus et generális causarum auditor-a egyezséget hoz létre az esztergomi egyházmegyei Such-i Szt. Márton parrochialis egyház plébánosa, Pelegrinus mint felperes és az ugyanazon egyházmegyei parrochialis ecclesie sancti Nicolai de Diós in villa Nusdorff plébánosa, Mihály mint alperes közti perben. A felperes szerint a Szt. Miklósegyház az ő anya egyházának filialisa és kápolnája, alája van rendelve, Mihály az ő akarata ellenere hatolt be, miért is kéri eltávolítását. Az alperes szerint egyháza független a Szt. Márton-egyháztól, szintén anyaegyház, őt pedig, a felmutatott oklevél szerint, az esztergomi érsek megerősítette. Állításával szemben a Szt. Miklós capella sive ecclesia felszentelő okleveléből az tűnik ki, hogy mint filialis a Szt. Márton-egyháznak alája van vetve, az iránt engedelmességgel, plébánosának pedig évi census fizetésével tartozik, ennek engedélye nélkül benne istentiszteletet tartani nem lehet. Bár az alperes egyházát tamquam principalem et matricem, non filialem nyerte el az esztergomi szentszéktől, közbenjárására, tekintettel öreg korára, a felperes átengedi neki annak régimen et gubernatio-ját oly feltétellel, hogy engedelmeskedik s a szokott censust megfizeti neki, engedélye nélkül pedig nem fog oda vicariust vagy káplánt helyezni. Köteles továbbá az alperes parrochianus-ait figyelmeztetni és per subtractionem divinorum officiorum rávenni, hogy a Szt. Márton-egyház plébánosa iránti kötelességeiknek eleget tegyenek ac plene persolvant illud, in quo sibi tenentur et obligantur. Hártyán, ép függőpecséttel. Dl. 8243. (F.) 4903 Júl. 31. Nagyszombat. Zs. Bucsáni Istvánhoz és Krompachi Jánoshoz. Stibor vajda és testvérei Modor nevű birtokát határolják meg, a szempci népeket kizárva az erdőből, amelyet çddig Mária királynő engedélyéből használtak. Wenzel : Stibor 92. (Dl. 8244.) 4904 Júl. 31. Zs. Csáki György kérésére átírja a 3823. és 4477. sz. okleveleket. Ortvay :Temes 274. (Zs. 1405 dec. 29. okl.-ből.) — Csáky I. 191. 4905 Júl. 31. Zs. Zsidói István és fiai részére átírja a 4501. és 4544. sz. okleveleket. Csáky I. 194. (Zs. 1405 nov. 24. okl.-ből.) 4906 Júl. 31. Róma. IX. Bonifác pápa megengedi, hogy Lukács bácsi olvasókanonokot gyóntatója feloldozhassa. Mon. Vat. 1/4. 27., töredék. 4907 Aug. 1. (Tyrnauie, in ad. vinc. Petri) Zs. Kalanda-i János fiainak : Bertalannak és Antalnak adja érdemeikért s ob mortem Deche filii dicti íohannis fratris ipsorum concarnalis, aki tavaly a Bayzath török császárral Bulgáriában prope maius castrum Nikapolense vívott harcban elesett, a fej érmegyei Tobayd birtokot, amely a magtalanul elhalt Chaak-i Balázsé volt. A szöveg élén jobb felől : Relatio magistri Stephani de Debrew. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. Vay cs. lt, Berkesz. 629. sz. O. L. Fkgy. 4908 Aug. 1. (Tirnauie, in ad vinc. Petri) Zs. a veszprémi káptalanhoz. Szólítsa fel Lak-i Márton rokonait, Dalka-i Péter fia Ferencet, János fiait : Mihályt és Miklóst, Hotholon-i György fiait : Ferencet és Lászlót, hogy fizessék meg Hermán budai polgárnak 13 pecia kölni posztó árát. Tartalmilag átírva a veszprémi káptalan 1397 szept. 5. okl.-ben. (4955. sz.) 4909 Aug. 2. Starygrod. A német lovagrend nagymestere Zs.-hoz. A lengyel király és Vitold litván fejedelem feltételeit nem fogadhatja el, mivel az ügyet a választófejedelmek elé terjesztette. Mon. Pol. VI. 47., reg. (Voigt V. 120. után.)