Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

hivatkoztak, hogy a két birtok mindig őseiké volt, ami Erdély minden nemese előtt közismert. Mivel azonban arra a kérdésre, hogy az apátok beiktatása után milyen jogon jutottak a birtokokhoz, semmiféle iktatólevelet sem tudtak felmutatni, s mert ötször megidézve sem jelentek meg, consuetudo vero huius partis Transsiluane ab antiquo assueta szerint nem ötszöri, hanem háromszori idézés is elegendő és mert a két birtokot nem törvényes úton, hanem hatalmasul foglalták el, hatalmaskodás miatt elmarasztalta és a birtokokat a törvényszéken vele együtt levő nemesek tanácsával iuxta huius regni nostri consuetudinem Pál apátnak ítélte meg. Amikor azonban az apát beiktatását el akarta rendelni, az alperesek kérték, hogy a pert a Deua várban tartózkodó Bubek Imre erdélyi vajda elé terjessze. Verumlicet huius partis Transsiluane consuetudinaria lex id sancciet, ut quicunque in adiudicatione alicuius cause per viceuayuodam unacum regni nobilibus facta contentari noluerit, extunc huiusmodi cause requisitio et determinatio ad curiam regiam ad deliberationem prelatorum et baronum regni transmitti debeant, mivel az alperesek ragaszkodtak ahhoz, hogy a vajda elé terjessze a pert, ezt átküldte hozzá Deua-ra. Itt a vajda, mivel az alvajda és az ország nemesei távol voltak s mert propter motionem pridierne guerre in his partibus Transsiluanis permittente deo urgentis nem tudott a perrel foglalkozni, személyesen meghagyta neki, hogy az ilyenféle pereket senki kérésére se küldje hozzá, hanem hozzon ítéletet, ha pedig a felek nem volnának azzal megelégedve, terjessze fel a királyi curiaba, hogy ott a prelátusok és bárók határozzanak. Utasítása alapján szept. 15. Bennye és Tyburchteleke birtokokat Pál apátnak megítélte, az alpereseket pedig a birtokok elfoglalása miatt hatalombajban elmarasztalja és jószágvesztésre ítéli, 2

/

3 részben a maga, 1

/

3 részben a felperes javára foglalva le a birtokaikat. Péter diák alvajdai jegyzővel Bennye és Tyburchtelke birtokokba iktassa be az apátot és konventjét. Papíron, bal szélének kétharmada hiányzik, zárlatán pecsét nyomával. Dl. 28.735. — Fejér X/2.174. és 175., említés. 3108 Szept. 26. Szentimre. Ua. a kolozsmonostori konventhez. Iktassa be Szentbenedekí Lászlót és fiát a középszolnokmegyei Somkut birtokba. Fejér X/2.139. (A 3201. sz. okl.-ből.) 3109 Szept. 27. (Bude, sab. a. Michaelis) Zs. a budai káptalanhoz. Néhai Scepus-1 Jakab országbíró leányát : Margitot, Ruska-i Isyp fia László feleségét iktassa be a hevesújvármegyei Gew birtokba, amelyben fiúsította. A budai káptalan 1393 okt. 10. okl.-ből. Dl. 60.475. Máriássy cs. lt. (F.) 3110 Szept. 27. Buda. Mária királynő a váradi káptalanhoz. Dengelegi János fiait iktassa be szatmármegyei részegei zálogos birtokrészükbe. Károlyi I. 462. (A 3157. sz. okl.-ből) 3111 Szept. 28. A váradi káptalan Mária királynő szept. 11. utasítására (3079. sz.) a vizsgálatot elvégzi. Fejér X/3. 137., reg. (O. L. Radvánszky cs. sajókazai lt. Fasc. 10. nr. 25.) 3112 Szept. 28. Róma. IX. Bonifác pápa megengedi Bertalan bíbornoknak, hogy esztergomi kanonokságát és ottani Szt. György-prépostságát elcserélhesse a kalocsai prépostságért. Mon. Vat. 1/3. 226., kiv. 3113 Szept. 29. (Bude, in Michaelis) Zs. Ilswa-i Leusták nádornak és PaztochDomokos fia Jánosnak adja a neki és Mária királynőnek teljesített szolgálataik jutalmául a prelátusok és bárók tanácsából a nógrádmegyei Terbeded, Zawoz, Tekysberen, Rethysagh birtokokat, amelyek Lossonch-i bán fia Dénes magtalan halálával hárultak reá. A pecsét mellett : Propria commissio domini regis. A szöveg alatt papírfelzetes pecséttel. Vay cs. lt, Berkesz. 604. sz. O. L. Fkgy. 8ii4 Szept. 30. (Bude, II. die Mychaelis) Zs. a pannonhalmi konventhez. Amidőn unacum prelatis et barronibus regnique nostri proceribus Bude in sede iudiciaria