Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

gassa őket, sed sinatis eosdem in ipsa civitate nostra pacifiée et quiete permanere. A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt : Propria commissio domini regis. Hártyán, hátlapján töredezett nagy pecséttel. Dl. 7692. 2069 Máj. 14. (Bude, in penthec.) Zs. Kapolya-i Benedek fia Jánoshoz, regnum Russcie volt vajdájához. A Scepsy-i polgárok szerint a jászói prépost nagy földterületüket elfoglalni törekszik, s őket pereskedéssel háborgatja, Deelney (Delney)-i György többeket közülük nem a vajda, hanem más bíróság elé idéztetett, ő pedig, mivel a város nála csak zálogban van, senkivel szemben sem védi meg a cives et hospites-t, sőt a város és a vajda Somogy nevű birtoka közti erdő használatában gátolja őket, qua alias et ab antiquo usi fuissent, s régi szabadságaikban sem oltalmazza őket. Védje meg nostre maiestatis in peisona mindenki, főleg a prépost és Delney-i ellen a Scepsy-eket, szabadságaikat biztosítsa számukra, az erdő használatát pedig engedélyezze. Az oklevél jobb felső sarkában és a pecsét alatt : Propria commissio domini regis. Hártyán, hátlapján nagy pecsét töredékeivel. Dl. 7693. 2070 Máj. 14. A pécsváradi konvent Zs.-hoz. Bebek Imre országbíró máj. 4. utasítására (2016. sz.) a vizsgálatot elvégezte. Zichy IV. 472. 2071 Máj. 15. (II. die penthec.) Mária királynő Kukeg Bálint fia Kozma leánya • Erzsébet kérésére a zalamegyei Zepezd-i. [Jakab] fia Demetertől született leányait : Ilonát, Erzsébetet, Borbálát, Ceciliát és Ágnest fiúsítja fiúutódok nélkül elhunyt férje birtokrészeiben, amennyiben negyedfokú rokonaik sincsenek s a birtokrészeket nekik adja. Tartalmilag átírva Bebek Imre országbíró 1392 márc. 2. okl.-ben. (2413. sz.) 2072 Máj. 15. Zabore. Radies vajda a ragusaiaknak szabad kereskedést biztosít. Miklosich 220. (Bécsi állami lt.) — Fermendzin 50., reg. 2073 Máj. 16. (Torde, III. die penthec.) László erdélyi alvajda ítéletlevele. Amidőn a király parancsára és László erdélyi vajda megbízásából a Torda-i királyi cívisek és hospesek panasza ügyében ítélkezett, az aradi prépost és káptalan nevében Tamás őrkanonok panaszt emelt, hogy a tordai lakosok Eghazfalua nevű birtokuk határait lerontották, földjeit és cserjéseit elfoglalták és használják. Kelemen bíró, Zompal Gergely, Simon fia János és Bakou fia Jakab esküdtek tagadták a vádat és azt állították, hogy a föld és a cserjés mint királyi birtok az övék, sohasem tartoztak Eghazfalua-hoz, s bár reájuk vonatkozó okleveleik nincsenek, azokat semper et ab antiquo nomine et defensione regio használták. Tamás őrkanonok erre bemutatta a csanádi káptalan 1323. átiratában Imre király 1177. (helyesen: 1197.) oklevelét, amely szerint Rykahardus aradi prépost kérésére a király az egyházat megerősítette ultra silvas levő birtokaiban, így Torda-ban levő földjében, leírva a határokat, továbbá László erdélyi vajda 1391 ápr. 21. oklevelét (1983. sz.) és ítéletet kért. Mivel a polgárok továbbra is azt állították, hogy Eghazfalua határa sértetlen,, annak megvizsgálására kiküldötte megbízottjait, akik előtt pünkösdkor (máj. 14.) először az őrkanonok jelölte ki a határt a csanádi káptalan oklevele alapján : Primo circa Aranyas a parte meridionali metas ac locum metarum et signa metalia ostendisset, majd ad partém occidentem per médium Hugyaspatak transeundo et ascendendo de eodem in latere Saxoniauara loca duarum metarum, ut ipsis apparuisset, olym verarum sed nunc destructarum et asportatarum, que dicti cives et hospites non loca metarum, sed lapidum deportatarum esse asseruissent, demonstrasset ; dehinc versus septentrionalem accedendo eundem Saxoniawara duas metas terreas intégras spatio locis iam metarum ostensarum ab eodem Saxoniawara equali ostendisset, quas ambe partes veras metas fore