Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Länderabteilungen
már a múlt században megjelentetett Szentkláray Jenő. A délmagyarországi szerbekre vonatkozó bécsi forrásokat Aleksa Ivic is erősen kiaknázta korai műveiben. A helytartó- tanács 1549-1551. évi leveleskönyvét közzétevő R. Kiss István munkája függelékében forrásokat közölt a Hungaricaból is (1908). Szalaházi Tamás egri püspök, kancellár hagyatékában talált iratok jegyzéke az állag geneziséhez szolgáltat értékes adalékot (Fazekas 2006). Alkalmazásba kerülése után Károlyi Árpád egyik fontos foglalatossága a Fráter Györgyre vonatkozó források feltárása és közzététele volt. Tevékenységének eredménye több a Történelmi Tárban megjelent közlemény (1878-1882) és egy hosszabb Századokban megjelent cikk volt (1878). Ennek kapcsán tisztázta az 1538. évi nagyváradi béke létrejöttét (TT 1878). Az 1550-es évek elején lezajlott várháborúk kapcsán íródott levelekből több kisebb közlemény is készült (Károlyi 1881, Szádeczky Lajos 1880). Az ezekben az években Magyarországon harcoló spanyol zsoldosokra vonatkozó források a közelmúltban jelentek meg Korpás Zoltán jóvoltából (1999, 2005). A néhány éven át Habsburg-uralom alatt álló Erdélyre gazdag forrásanyag található az állagban, amelyet több historikus felhasznált. Közülük az egyik leghasznosabb Barabás Samu regesztagyűjteménye, amely az Ungarische Akten mellett más állagokból is gazdagon merített (1891). Alfons Huber, a kiváló osztrák történész két tanulmányt is közzétett ezeknek az éveknek az eseményeiről (1889, 1891). Veress Endre Déva környékére és Gyulára vonatkozó forrásokat adott ki kivonatban és teljes terjedelemben is (1898, 1938). A speyeri béke megszületéséig viharos Habsburg-erdélyi viszony alakulásával többen foglalkoztak. Az 1870-es években többször Bécsben kutató Szilágyi Sándor is több közleményt jelentetett meg a Kolozsváron kiadott Történeti Lapokban, főleg az 1540-es évek eseményeiről, illetve az 1565. évi erdélyi-Habsburg alkudozások történetéhez. Talán az ifjú Károlyi lehetett az, akit a szerkesztő „gondos kéz” névvel jelöl, és aki az 1553-1563 közötti erdélyi vonatkozású iratokból egy sort közzétett „A bécsi titkos levéltár okleveleiből” cím alatt (Történeti Lapok 1875). Külön közleményben Károlyi 1881-ben két Balassa Menyhért levelet is kiadott, Forgách Ferenc 1562-ben írt levelét is külön közlésre tartotta érdemesnek a HHStA akkor még ifjú levéltárosa. Szigetvár 1556. évi ostromáról gyűjtött egy csokorra való levelet össze Szádeczky Samu (1881). Oláh Miklós nagyszabású katolikus megújítási kísérletének forrásai főleg Esztergomban találhatók, csupán néhány kapcsolódó darab van Bécsben, közülük tett közzé egyet Georg Loesche, a jeles osztrák protestáns egyháztörténész (1897). Károlyi levéltári alkalmazásba kerülése után a nagyváradi béke és Fráter György története mellett sokat foglalkozott a Dobó-Balassa-féle összeesküvés történetével. Kutatása eredményeit a Történelmi Tárban megjelent forráspublikáció (1879), a Századokban pedig egy tanulmány jelzi (1879). A 16. század második felének magyarországi politikai életére vonatkozó források alig kerültek kiaknázásra. Még leginkább egyházi vonatkozásokat vettek figyelembe, mindenekelőtt Szarka Gyula váci püspökökről készített munkája (1947), illetve Tusor Péter és Nemes Gábor kiadványa (2011) említhető meg, ahol számos utalás, esetenként szövegközlés is található a magyar püspökök 16. századi kinevezésére vonatkozólag. 501
