Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Länderabteilungen
A tizenöt éves háború kora már a jobban kiaknázott időszakok közé tartozik. A régebbi magyar kutatás főleg az erdélyi-Habsburg viszonyt állította fókuszba, amelyről Szilágyi Sándor (1877, 1878, 1880), Károlyi Árpád (1878, 1879), Szádeczky Lajos (1882, 1883) készített alapvető forráskiadványokat. Basta György működéséről Veress Endre adott ki okmánytárat (1909—1913). Báthori Zsigmond szerencsétlen sorsú hitveséről, Mária Krisztiemáról már Gévay Antal tanulmányt tervezett, Szádeczky pedig több forrást tett közzé (1883). A tizenöt éves háború idején fontos szerepet játszó jezsuita, Al- phonso Carillo levelezését szintén Veress Endre gyűjtötte össze (1906, 1943), politikai működésével már Szilágyi Sándor is foglalkozott (1877, 1878). Kevésbé álltak az érdeklődés előterébe maguk a hadi események. A háború első időszaka történetírójáról Nikolaus Gabelmannról Thallóczy készített egy publikációt (1896), de a történetíró sorozatban beosztva található munkái még mindig összegyűjtésre és feldolgozásra várnak. Székesfehérvár visszafoglalásához néhány adalékot Buzási János szolgáltatott cikkében (1977). Akor szereplői közül Istvánffy Miklós és Joó János pályájához közölt forrásokat több cikkében Nagy Gábor. Bocskai István leveleiből egy válogatást magyar fordításban Benda Kálmán tett közzé (1992), köztük több levelet az Ungarische Aktenből, néhány levelet pedig Molnár Andrea adott ki Münchenben kiadott munkájában, amelynek érdekessége, hogy a levelek fakszimiléje is megtalálható a kiadványban (1983). Eredetileg Joseph Fiedler tulajdonában volt Rákóczi két diplomatájának, Vetési Kökényeséi Lászlónak és Klement János Mihálynak a levelezése, amelyet külön kötetben tett közzé. Az 1715. évi országgyűlésen kiküldött és 1722-ig működő ún. rendszeres bizottság munkálatait Kónyi Mária dolgozta fel (1932). Egy az 1740-es évekből származó nemesi akadémiára vonatkozó tervezetről Károlyi Árpád írt tanulmányt (1884). A Wesselényi-féle rendi szervezkedés nyomán elkobzott családi iratok, illetve a szervezkedésre vonatkozó iratok gyűjteményét már Pauler Gyula felhasználta klasszikus munkájában (1876). A horvát összeesküvőkre, Zrínyi Péterre és Frangepán Ferencre vonatkozólag Franjo Racki tett készített alapvető forráskiadványt (1873). Frangepán Ferenc költeményeit szintén kiadták már az 1870-es években (Ivan Kostrencic, 1871). Az elkobzott Zrínyi-uradalmakra vonatkozólag is több forráskiadvány megjelent (Gyulai Éva, Horváth Zita, Turbuly Éva, Zimányi Vera, 1991 és 2010). Veress Endre az elkobzott Nádasdy-iratok között találta meg a szerencsétlenül járt országbíró híres Oráci- ójának eredeti példányát (1896). Az 1674. évi prédikátor perek hátteréhez Benczédi László talált értékes forrásokra a Fase. 325. és 326. anyagában. Mária királyné (Fasc. 342-354.) itt őrzött anyagát többen felhasználták, köztük Ber- zeviczy Albert Beatrix életrajza (1914), Hatvani Mihály brüsszeli okmánytára (1857— 1859), Paulinyi Oszkár magyar aranytermelésről írt cikke (1936), illetve Gernot Heiß cikkei emelhetők ki (1974, 1976). Elisabeth Springer és Heinz Noflatscher dolgozták fel a Fasc. 356-ban található, a tizenöt éves háború korának Boszniájára vonatkozó forrásokat (1980, 1983). Az erdélyi vonatkozású iratok között a görög katolikus unióra vonatkozó iratokat Nicolaus Nilles aknázta ki klasszikus könyvében (1885). A Bethlen Miklós perére vonatkozó iratokat (Fasc. 365) Juhász István dolgozta fel (1945). Az ún. Kriegsakten (Fasc. 366—377.) képezte az alapját Thallóczy Lajos és Hodinka Antal hor502
