Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Länderabteilungen
1620-1670 közötti időszakból, az 1670-1690 közötti időszak azonban ismét gazdagon képviselteti magát, leginkább a szervezkedő magyar uraknak köszönhetően. A 18. századi iratanyag jelentősége és gazdagsága nem összehasonlítható a korábbi időszakéval, leszámítva a III. Károly (1711-1740) korabeli országgyűlésekre vonatkozó aktákat, különösen izgalmasak és informatívak az uralkodó által delegált országgyűlési biztosok levelezései, illetve az 1722—1723. és az 1728-1729. évi országgyűlésekre vonatkozó anyagok. Az 1730 utáni időszak már jóval egysíkúbb és szegényesebb, tekintélyes részét a M. Kir. Helytartótanács előtt futó ügyeknek Lotharingiai Ferenc helytartó számára készített kivonatai képezik. Az állag fejlődéstörténetének legfontosabb állomásai a következőkben foglalható össze. Az első magyar vonatkozású akták már röviddel az alapítás után a levéltár őrizetébe kerültek: 1750-ben Rosenberg egyik prágai felderítő útja után az ott őrzött régi Reichhofskanzleiregistraturban (1548-1615) talált magyar darabokat is Bécsbe hozatta.866 A következő nagyobb gyarapodás magánlevéltárból származott, 1753-ban Potten- doríból, Gundacker Graf Starhemberg államminiszter hagyatékából került be több csomag érdekes irat, amelyek részben az 1722-1723. évi magyar országgyűlésre, részben a temesi Bánát, Erdély berendezkedésére vonatkoztak (öt, illetve négy csomó). 1755-ben a Reichskanzlei átadta a levéltárnak magyar vonatkozású aktáit (ez adja a gerincét a mai Hungaricanak). 1757-ben a Kinsky grófok hagyatékából kerültek be 1722-1729 közötti országgyűlésekre vonatkozó iratok (három csomó). 1829-ben a Staatskanzlei 14 csomóra való 1740-1796 között keletkezett iratot adott le a levéltárnak. 1849-ben József nádor hagyatékából került be több láda bizalmas jellegű, 1772-1847 közötti időre vonatkozó irat, ezeket azonban 1873-ban újra átadták Magyarországnak. 1851-ben az Ungarische Akten a Reichshofrattól kapott jelentős mennyiségű anyagot, illetve a Staatskanzlei adott át további 13 csomónyi iratot (1691-1836). Az 1850-es évek gyarapodásához tartozott az ún. Kossuth-levéltár átvétele, amely mögött az 1848-as magyar minisztériumok anyaga rejtőzött. Ezekben az években további kisebb gyarapodások következtek be, részben Josef Fiedler, részben Joseph Chmel ajándékozása nyomán. A kiegyezés nyomán a magyarországi abszolutista kormányzat, a főkormányzóság és helytartóság elnöki osztályának iratai kerültek a levéltár őrizetébe. 1869-ban a Hofbibliothek és a Staatsarchiv közötti csere nyomán két köteg irat került a Hungarikába. A későbbiekből több kisebb gyarapodás érdemel említést: 1874-ben aktacsere zajlott a poroszokkal, amelynek során magyar vonatkozású iratok is érkeztek a levéltárba, 1877- 1878-ban a Magyarországnak ki nem adott Apafi-akták kerültek át a Hofkammerarchiv- ból, 1880 körül a Portia-levéltárból kiválogatott politikai iratok közül mintegy 200 db magyar vonatkozású darabot az Ungarische Aktenben helyeztek el (ma: Spec. Fase. 341.). 1883-ban nem gyarapodott, hanem fogyott a levéltári anyag, ugyanis Magyarországnak adtak át a HHStA őrizetébe került, a Magyar Kancellária levéltárából származó iratokat. 1889-ben a Belgicából a Hungaricába kerültek át Mária királyné pénzügyeire vonatkozó iratok (jelenleg Fasc. 342-354., akkoriban a Fasc. 136—146. között kerültek 866 Az állag történetének ismertetése a Gesamtinventar IV. 43^19. alapján történik. 492
