Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - III. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a Monarchia felbomlásától a II. világháború végéig (1918-1945) - III. a. A HHStA története a Monarchia felbomlásától a II. világháború végéig
különösen a Monarchia külügyi anyagát magában foglaló Politisches Archívban folytattak igen intenzív másoló tevékenységet. A cseh fél több alkalommal is megsértette a levéltári egyezmény időbeli korlátozásokra vonatkozó pontját, például Eduard Benes emlékirataiban több, még kutatási tilalom alá eső iratot tett közzé.313 A cseh levéltári megbízottak közül igen sokoldalú feldolgozó tevékenységet folytatott Karel Kazbunda, akinek több neoabszolutista korszakra vonatkozó hasznos munkája is megjelent. Ausztria és Románia 1921. október 5-én írta alá levéltári megállapodását, amelynek értelmében Bukovinára vonatkozó iratanyag átadására került elsősorban sor. A román levéltári delegátusok közül a szász Auner Mihály és Michail Popescu érdemel említést. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal 1923. június 26-án aláírt egyezmény végrehajtására tehát csak részben került sor. A HHStA esetében kis mennyiségű, de igen értékes okleveles anyagot tartalmazó állagok kerültek átadásra, így Raguza város és a spalatói káptalan oklevelei, köztük több magyar királyi oklevél is. Több alkalommal került sor Ausztria és Jugoszlávia között a vitás kérdések tisztázása érdekében levéltári tárgyalásra, de egészen a délszláv állam megszűnéséig nem sikerült minden problémát megoldani.314 Az 1980-as évek tárgyalásai nyomán Szlovénia jutott nagyobb mennyiségű levéltári anyaghoz, köztük a Ciliéi grófok igen értékes oklevél-együtteséhez, amelyet az Allgemeine Urkundenreihe sorozatból emeltek ki.315 Jugoszlávia megszűnése után újabb tárgyalások kezdődtek az igen aktív Horvátországgal, amelyek mind a mai napig nem kerültek lezárásra. Az Ausztria és Magyarország között fennálló sokrétű örökségi problematika, a burgenlandi területek miatt kialakult politikai feszültség hosszú időn át hátráltatta a kultúr- javak, köztük a levéltárak kérdésének rendezését. Ugyan már a Károlyi-kormány delegálta a maga levéltári felszámoló biztosait, Stokka Tankrédot, Szekfü Gyulát, majd Eckhart Ferencet, élükön az ismét szolgálatba állított Károlyi Árpáddal, de érdemi előrehaladás csupán a soproni népszavazás (1922. március), illetve az 1922 októberében meghirdetett új, Ignaz Seipel-féle politika („minden oldalú barátság”) után történt. A magyar fél először irat-kiszolgáltatásra törekedett, ingadozva a proveniencia és perti- nencia elv alkalmazása között, de a kialakult helyzetet átlátva, nem maradt más hátra, mint elfogadni Károlyi Árpád álláspontját, aki a levéltári anyag minél nagyobb mértékű együtt tartása mellett foglalt állást. A vagyonjogi kérdések tisztázásának előrehaladása lehetővé tette, hogy az 1923. áprilisi tárgyalásokon már körvonalazódjanak a későbbi levéltári szerződés legfontosabb alapelvei: közös szellemi tulajdonjog, illetve állandó magyar levéltári delegáció kiküldése. Végleges megállapodásra azonban még így is több évet kellett várni, részben a vagyonjogi kérdések tisztázása, részben a Hadilevéltár kérdésének megoldása miatt. Az akadályok 1926 tavaszára hárultak el, így kerülhetett 313 Német kiadása: BeneS, Eduard: Der Aufstand der Nationen. Berlin 1928. Az esetet idézi: Bittner, Ludwig: Die Archivverträge Oesterreichs mit den sogenannten Nachfolgestaaten (Beadvány a német Birodalom külügyminisztériumához, 1938). HHStA Nachlass Bittner Kt. 18, 13. 314 Rill, Gerhard - Springer, Elisabeth-THOMAS, Christiane: 60 Jahre österreichisch-jugoslavisches Archivübereinkommen. ln: MÖStA 35. (1982) 287-348. (közli az 1923. évi egyezmény szövegét is). 315 Thomas, Christiane: Cillier Urkunden. Archivbehelfzu den vom österreichisch-jugoslawischen Archivabkommen betroffenen Beständen der AUR. In: MÖStA 35. (1982) 348-364, 37. (1984) 362-375, 38. (1985) 356-369., 39. (1986) 290-305. 70
