Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Länderabteilungen
és Szlavónia kapcsolatát bemutató források közzétételét tűzte ki célul, nagyszabású vállalkozásából végül 1554-ig bezárólag három kötet jelent meg (1914-1917). Sok irat jelent meg Erdély történetéhez kapcsolódóan. Ennek élharcosa a kétes szerepben is megjelenő Eudoxiu de Hurmuzaki, aki az Ungarische Akten mellett a Turcicát is alaposan kiaknázta. Hurmuzakinak méltó vetélytársa volt Veress Endre, aki hihetetlen szorgalommal és kitartással gyűjtötte és tette közzé az erdélyi vonatkozású forrásokat az 1910-es évektől a II. világháború végéig. Számtalan kiadványa közül különösen erősen támaszkodik bécsi forrásokra, köztük az Ungarische Aktenre, a Bukarestben megjelent sokkötetes iratkiadása (Documente privitoare, 11 kötet, Bukarest, 1929-1939). ABuda- pesten kiadott Fontes rerum Transylvanicarum sorozatnak különösen negyedik kötetében található sok bécsi forrás. Az Erdélyre vonatkozó források közzététele terén az úttörő szerep azonban egy szászt illet meg, a kutatástörténeti fejezetben már emlegetett Friedrich Schullert. Több részletben kiadott munkájában 1538-ig bezárólag minden fontos Erdélyre vonatkozó forrást közzétett az állagból. Könyv- és kultúrtörténeti forrásokat gyűjtött aló. századi iratokból Iványi Béla, akinek gyűjtése az 1980-as években kiadott gyűjteményes kötetében újra napvilágot látott. A 16. század első felének egyháztörténeti vonatkozású iratait jó részben közzétette Bunyitay Vince és társai nagyszabású vállalkozása, az Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából 1552-ig bezárólag. Az Ungarische Akten jelentős részét a magyar urak által az uralkodóhoz intézett levelek és az uralkodó válaszleveleinek fogalmazványai alkotják. Aló. század számos kulcsszereplőjének életrajza megoldhatatlan az állagban őrzött levelezés ismerete nélkül. Néhány személy esetében a levelezés összegyűjtése már megtörtént, vagy megkezdődött, esetleg félbemaradt. Török Bálintról Bessenyei József állított össze okmánytárat. Thurzó Elek levelezését 1532-ig bezárólag Erdélyi Gabriella jelentette meg. Újabban Kasza Péter kiadásában, főleg bécsi forrásokra alapozva Brodarich István összegyűjtött levelezése látott napvilágot. A szigetvári hős Zrínyi Miklós szintén okmánytárral rendelkezik Barabás Samu jóvoltából. A Podmaniczky család esetében nem egy személy, hanem a család története került a központba, a bécsi források különösen aló. század középső harmadában domináltak az okmánytárban (szerkesztő Lukinich Imre). Diplomáciai működése miatt különösen erős nyomott hagyott az Ungarische Aktenben és a Polonicában a humanista Dudith András, akinek levelezése az elmúlt évtizedekben nagyobb részt napvilágot látott lengyel-magyar együttműködés keretében, Szepessy Tibor és Kovács Zsuzsanna szerkesztésében. Veress Endre által közzétett Báthory István levelezés szintén sokat merített Bécsből, köszönhetően Liszthy János kancellár hagyatékának, amelyből az uralkodói levelek fogalmazványai visszakerültek a levéltárba. Bár számos levele található az állagban, nem történt meg Oláh Miklós levelezésének az összegyűjtése (egyik folyamodványát 1543-ból külön közölte Szádeczky Lajos). Az 1526 körüli évek eseményeihez kapcsolódó publikációk közül már említésre került Joseph Chmel horvát-szlavón vonatkozású iratokból készült kiadványa (1846). A horvát népmozgásra vonatkozó forrásokat teljességre törekedve tárta fel Felix Tobler, Miljenko Pandzic és Pálffy Géza forráskiadványa (1999). A horvátok lassú, évtizedekig elhúzódó vándorlásával ellentétben a szerbek Mohács utáni hirtelen népmozgalma nagy kihívás elé állította a magyar rendi társadalmat. Csemi Jovánra vonatkozó forrásokat 500
