Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Urkindenreihen, Siegelabguss- und Typarsammlungen, Staatsverträge Abschriften und Drucke
URKUNDEN REIHEN, SIEGELABGUSS- UND TYPARSAMMLUNGEN, STAATSVERTRÄGE ABSCHRIFTEN UND DRUCKE A HHStA különböző fondjaiban őrzött eredeti oklevelek és oklevélmásolatok nagyobb részét már az alapítást követő években a korabeli levéltári gyakorlatnak megfelelően az iratoktól elkülönítve kezelték, illetve külön gyűjtötték. Ez a szokás a későbbiekben is megmaradt, de a magyar felfogástól eltérően nemcsak a középkori oklevelek kerültek kiemelésre, hanem a később keletkezett darabok is 1918-ig bezárólag. Több fond, főleg a később bekerült, letétbe helyezett családi levéltárak esetében az oklevelek leválasztása nem történt meg, az oklevelek az ő esetükben az iratanyag mellett találhatók (pl. Auersperg család vagy az Erdődy család levéltára). Az oklevelek egy csoportja még az osztrák hercegek középkori levéltárából („Schatzgewölbearchive”) származik, köztük több magyar királyok és az osztrák hercegek között kötött béke osztrák hercegi példánya (vö. Wilhelm Putsch 1527-1547 között készült inventáriuma). Az oklevelek másik csoportja a levéltár alapítása után a különböző uralkodói rezidenciákról (Prága, Grác, Innsbruck) került begyűjtésre, ismét más részük a II. József által feloszlatott kolostori levéltárakból származik. Az oklevelek különösen értékes csoportja, számos korai császároklevéllel 1816-ban, Salzburg Ausztriához csatolásakor került a levéltár őrizetébe. A HHStA mint a külügyminisztérium és császári ház minisztériuma folyamatosan vette át megőrzésre a Habsburg-birodalmat és a Habsburg-Lotharingiai házat illető legfontosabb okleveleket, nemzetközi szerződéseket egészen 1918-ig bezárólag.835 Az első időben az okleveleket három nagy időrendi sorozatba rendezték, különválasztották az osztrák, a cseh és a magyar okleveleket. Minden sorozathoz külön készítettek segédleteket, amely az oklevél kibocsátási dátuma mellett rövid tartalmi kivonatot is tartalmazott (osztrák: Rep. I, ma AB XIV/l/Bd. 1-13.; cseh: Rep. II, ma AB XIV/12, magyar: (Rep. XIII, ma AB XIV/13). Később újabb és újabb, elsősorban ausztriai vonatkozású okleveleket tartalmazó sorozatok kerültek kialakításra: Rep. II (ma AB XIV/2/13.) és III. (ma: XIV/3/1-2), IV. (ma AB XIV/4/1-2). Az 1840-es években történt meg az oszmán oklevelek, köztük számos budai pasától és magától a szultántól származó darab elkülönítése (Rep. XXI, ma AB XIV/21). A levéltár 1858 után külön válogatta a Habsburg-Lotharingiai családra vonatkozó legfontosabb személyes jellegű okleveleket, házassági szerződéseket, végrendeleteket stb., így jött létre a mai is meglévő Familienurkunden sorozat. Az új épületbe költözéssel (1902) megváltozott a levéltár oklevelekre vonatkozó koncepciója és új őrzési rendet alakítottak ki, amelynek jegyében az addig életre hívott önálló oklevélsorozatokat megszüntették, az oklevelek többségét egy nagy sorozatba rendezték, amely az Allgemeine Urkundenreihe (rövidítve AUR) nevet kapta. Az 1927. 835 Az 1918 után keletkezett államszerződések az 1988-ban alapított Archiv der Republik őrizetében találhatók. 475
