Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

alapján 1754. június 14-én nevezte ki az uralkodó a helyi kamarai ügyekben szakértőnek számító Kruspér Istvánt adminisztrátorrá. A tanácsosi rangot viselő máramarosi adminisztrátor, mint a Kamara kirendelt közege, minden tekintetben a Magyar Kamara rendelkezéseinek és döntéseinek volt alárendelve, jelentéseit Pozsonyba küldte és onnan kapta a működését részletekben is szabályozó rendeleteket (ámbár a számos érintkező feladatkör és probléma szükségessé tette a Szepesi Kamarai Adminisztrációval való aránylag sűrű közvetlen iratváltást is). Az Adminisztráció hatáskörébe tartozott mindenekelőtt a máramarosi sóbányák és a sókereskedelem, a rónaszéki fő-sóhivatal, valamint a Máramaros, Ugocsa, Szatmár és Bihar megyei sóhivatalok és lerakodó helyek ellenőrzése és felügyelete. A Kamarának küldött jelentések jelentékeny hányada — főként az 1750-es évekből és a 60-as évek elejéről — a sóügy et érintette: bányák állapotának leírása, új bányarészek megnyitása, befektetések, javítások eszközlése, a pénztár állapota stb., továbbá a sószállítás megszervezése az ország belseje, Debrecen, Tokaj, Szolnok stb. irányában, a sóhivatalok fenntartása, felszerelése és személyi ügyei, az időszakonkénti vizitációkról szóló jelentések stb. Az 1760-as évek második felétől a sóügy kisebb mértékben szerepel a jelentésekben. Az adminisztrátor felügyeleti körébe tartozott továbbá a két máramarosi, a bocskói és a huszti, valamint két Bihar megyei, a nagyváradi és a sólyomkői (vagy élesdi) uradalom. Az adminisztrátor, mint az uradalmak provizorai és a Magyar Kamara között álló ellenőrző és felügyelő közeg tartozott jelentéstétellel, ennek megfelelően az iratok az uradalmi gazdálkodásra, a kamarai birtokok viszonyaira ugyanolyan jellegű adatokat tartalmaznak, mint a többi adminisztrátor jelentései. Közvetlenül az adminisztrátor gondjaira volt bízva az öt máramarosi város (Huszt, Hosszúmező, Sziget, Visk és Técső) kamarai vonatkozásban. Külön jelentős feladatkör volt a kincstárra háramló javakkal kapcsolatos eljárások lefolytatása és — az uradalmi kincstári ügyvédekkel együtt — a fiskális jogi ügyek vitele, a Magyar Kamara irányításának megfelelően. Ebben a vonatkozásban nemcsak Máramaros, hanem igen gyakran Bihar, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa megyei ügyekben járt el és tette meg jelentését az adminisztrátor. Felügyeleti jogkörébe tartoztak a megüresedett és átmenetileg kincstári kézre jutott egyházi javadalmak (pl. a nagyváradi püspökség birtokai). Intézte a Lengyelország és Erdély felé felállított veszteglő állomások ügyeit, s rendszeres jelentéseket tett a szomszédos vidékeken fellépő járványokról. A harmincadok ellenőrzése nem tartozott hatáskörébe, de a Magyar Kamara nem egyszer megbízta egy-egy harmincadhivatal vizitációjával és az erről szóló jelentés felterjesztésével. Az állag Kruspér István (1754—1764) és hivatali utódai, Melczer Pál (1764— 1768), Rudnyánszky Farkas (1768-tól) eredeti jelentéseit tartalmazza. Az állag rendszere: a jelentések napi keltezését követő időrend. Az iratok évenként (azokon belül többnyire havonta is) külön kisebb csomókba vannak kötve. A fraktur alakban összehajtott iratok külső lapján, felül fel van tüntetve a jelentés pontos napi dámmá és néhány soros tartalmi kivonata. Az iratokhoz 1756-tól 1772-ig rendelkezésre áll négy kötetnyi, a kamarai irattárban egykorúan készített mutatókönyv. A mutatók beosztása, jellege azonos a többi adminisztráció jelentéseihez készített segédkönyvekkel (1. előző ismertetéseket). Az 1755. év irataihoz nem áll rendelkezésre segédlet, ezeket darabról-darabra át kell nézni.