Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

cse, Nagybánya, Szatmárnémeti) a Szepesi Kamarai Adminisztráció körzetébe estek, s így azok számadásaival a bizottság nem foglalkozott. A 2. sz. alatt számbavett lajstromkönyvek tanúsága szerint a 60—70-es években már az alsó-magyarországi bányavárosok számadásai is a Magyar Kamaránál futottak be. Nem kevésbé részletesek a jegyzőkönyveknek a tisztújító közgyűlésekről beküldött biztosi vagy tanácsi jelentéseket tárgyaló részei is. 1736—1737-ben a bizottság részletesen tárgyalja a városok taxa (hadi adó) hátralékait is, ahol a Szepesi Adminisztráció idevágó jelentései kapcsán feltűnnek a felső-magyarországi városok is. A kivonatos jegyzőkönyvek (1756—1759) csak rövid tény megjelölését adják a tárgyalt ügyeknek, adatszolgáltatásuk csak tájékoztató, érdemi kútfőértékkel nem bírnak. A jegyzőkönyveknek sem mutatója, sem tartalomjegyzéke nincs. Átnézésüknél az időrendi tagolódásuk nyújt némi segítséget. Fennmaradt a bizottság jegyzőkönyveinek még egy másik példánya is, amely 1733. augusztus 18-tól (a bizottság első ülése) 1738. október 11-ig terjed. (Ezt 1. az ún. „Acta Hungarica" E 14. II. kötetében.) A 2. sz. alatti lajstromkönyvek a beküldő fél nevét, az irat rövid tárgy megjelölését (ami elvétve csak magánszemélyek beadványainál hiányzik) és keltét adják. Év és hónap szerint tagolódnak, a hónapon belül azonban a napi kelet időrendje már nem érvényesül. Az alapleltár iktatókönyvnek minősítette, de inkább irattári lajstrom benyomását kelti. Adatszolgáltatásuk csak tájékoztató értékkel bír, mert csak általánosságban tájékoztat a tárgyi vonatkozásokról; viszont képet nyújtanak a városi bizottság ügyforgalmáról. Kötetenként betűrendes mutatójuk van, amely a lajstrom foliószámaira utal. A lajstromkönyvekbe foglalt beadvány-anyag egyébként zömében ma már nem áll rendelkezésünkre. A Magyar Kamarának a már egy állagban (E 41.) egyesített ,,Litterae ad cameram éxaratae" és „Instantiae" c. sorozataiban ugyanis a városi bizottság elé utalt beadványok csak szórványosan fordulnak elő. A 3. sz. alatt számbavett ügyviteli segédkönyvek közül a kivonatos kötet is szabatos formában adja a királyi rendeletek érdemi intézkedéseit. Minthogy igen jó név- és tárgymutatókkal vannak felszerelve, várostörténeti vonatkozásban a kutatásnak igen jó kiindulási pontjául szolgálhatnak. Az itt megállapított keltezési dátumok alapján egyrészt az eredeti rendeletek a „Benignae resolutiones" (E 21.) sorozatban megtalálhatók, másrészt az itt megállapított tárgyi vonatkozások és keltezési adatok alapján az ügyek tárgyalása a tanácsülési jegyzőkönyvben (E 1.) és az „Expeditiones camerales" (E 15.) állagban megkönnyíti az ügyek tárgyalásának további nyomon követését. A kivonatos kötet végén egy, a városok latin névformájának a betűrendjében felfektetett összeállítás található, amely városonként adja a város földrajzi fekvését, személynöki vagy tárnoki jellegét, a tisztújítás napját, az évi bevételek és kiadások összegét, a porták számát, a census nagyságát és a városi kiváltság megszerzésének időpontját. A fenti adatok azonban nincsenek következetesen minden városnál megadva. Az összeállítás kiterjed az ún. alsó-magyarországi két bányavárosra és a Szepesi Adminisztráció alá tartozó ún. felső-magyarországi városokra is. A kivonatos kötet mutatója, a kivonatoknak az egész köteten végigfutó sorszámára, a másiké a foliószámozásra utal.