Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A bizottság 1733. augusztus 18-án kezdte meg működését. Ügyvitele részben a bizottság által tett javaslatok alapján a következőképpen alakult. Számot vetve a bizottság állandó jellegével,

13 amely mellett az elnök időnkénti távollétével s váltakozó elnökléssel kellett számolni, a bizottság, eltérően az esetről-esetre kiküldött bizottságoktól, nehogy iratait ide-oda kelljen hordozni, nem az elnök lakásán ülésezett, hanem a Kamara épületében kapott külön bizottsági helyiséget s benne egy armariumot is a bizottsági iratok őrzésére. Üléseiről külön jegyzőkönyvet vezetett, mégpedig két azonos szövegezésű példányban, egyet a bizottság, egyet a számvevőség használatára. A jegyzőkönyvek vezetésére a számvevőség részéről egy officinistát, és az iroda részéről egy-egy esküdt jegyzőt bocsátottak a bizottság rendelkezésére.

14 A számadások felülvizsgálásában a bizottság a következő eljárást követte. Az ,,idea" kérdőpontjai szerint sorra véve a városok jövedelmeit és kiadásait, megtette azokra az észrevételeit. Ezt a munkálatot azután jelentés kíséretében a tanács elé terjesztette. A tanács megvitatta a bizottság munkálatait s azt rendszerint teljes egészében magáévá téve, olykor egyik-másik pontjában módosítva vagy kiegészítve a tanács nevében kelt rendelettel leküldte az érdekelt város tanácsának, hogy az tegye meg az észrevételre igazoló jelentését, illetőleg a kívánt pótlásokat küldje be. Ennek megtörténtével a bizottság, most már a felvilágosítások, illetőleg pótlások figyelembevételével, ismét az ,,idea" kérdőpontjai szerint megállapította a város vagyoni statusát és azt a szükséghez képest adódó korábbi észrevételekkel ismét a tanács elé terjesztette. Ha a status rendben volt, akkor a tanács azt most már a bécsi Udvari Kamarához terjesztette fel. Ha azonban még további észrevételek merültek fel, akkor újólag leküldte a városnak újabb igazoló jelentés végett, és ha a fennforgó észrevételek a vagyonmérleget lényegesen már nem befolyásolták, akkor a munkálat egy másodpéldányát egyidejűleg felterjesztette az Udvari Kamarához. Az ismételt igazolások szüksége igen vontatottá tette az egész eljárást. Beletelt 1—2, sőt 2 és fél esztendőbe is, amíg egy város számadásának a felülvizsgálata véglegesen lezárult. Az 1733—1734. esztendőben a bizottság szinte kizárólag csak a számadások felülvizsgálatával volt elfoglalva, legfeljebb elvétve tárgyalta egyik-másik város ökonomusának az utasítását is. 1735-től kezdve azonban már rendszeresen a bizottsághoz teszi át a tanács előkészítő megvitatásra a városok tisztújító közgyűléseiről beküldött jegyzőkönyveket, majd a városi vonatkozású egyes ügyeket is, ha azok a városok vagyonkezelésével voltak kapcsolatban, vagy a városi magisztrátus személyi összetételére (pl. protestánsok alkalmazása) vonatkoztak. A bizottsági ügyvitel általános bevezetése (1747) óta azután — amint ez az 1761—1773 évekből megmaradt lajstromkönyvekből megállapítható — a városi vonatkozású ügyek általában — még a magánszemélyek beadványai is — a bizottsághoz utaltattak. A bizottságnak kifelé nem volt semmiféle intézkedési hatásköre. A számadások felülvizsgálatának meggyorsítása érdekében megalakulásakor tett ugyan oly értelmű javaslatot, hogy a szükséges felvilágosításokat vagy pótlásokat közvetlenül lelevelezhesse a városokkal. De bármennyire is hangsúlyozta is, hogy ezzel távolról sem akarja a tanácsnak az őt egyedül megillető intézkedési jogkörét csorbítani, a tanács ehhez nem járult hozzá s magának tartotta fenn, hogy a bizottság esetről-esetre előterjesztendő jelentése alapján a kellő intézkedéseket megtegye.

15 A bizottság egyébként a tanáccsal írásban érintkezett. Előterjesztéseinek formája