Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A jegyzőkönyvi bejegyzések az ülések időrendjében követik egymást. Mutató hiányában időrendjük alapján használhatók. E 3. PROTOCOLLUM DOMESTICUM ACTORUM CAMERALIUM (A Kamarához befutott beadványok feljegyzési könyve) 1751-1772 22 kötet Nyilvántartó (feljegyzési) könyvek 1751—1772 22 kötet Már a Kamara 1720. május 16-i utasítása elrendelte, hogy az elnök minden, a Kamarához befutó iratot, legyen az hatósági átirat, vagy magánszemély kérvénye, „jegyzékbe vétessen" (connotari faciat). Az utasítás ezt a jegyzékbe vételt a tanács jegyzőkönyvvezetőjének (protocollista) a feladatául szabta. Utóbbi ugyanis a tanácsülési jegyzőkönyv rendszeres vezetése mellett köteles volt egy másik jegyzőkönyvben, „protocollum"-ban feljegyezni a Kamarához érkezett egyes iratokat is, mégpedig a Kamara elnöke által rájuk vezetett praesentatiós — a bemutatás, beérkezés napját jelző — keletfeljegyzés rendjében. (Az utasítás 8. és 30. §-a.) A „Protocollum domesticum", vagy amint a kötetfeliratok 1768-tól kezdve nevezik, a „Protocollum exhibitorum", nem más, mint az ügyforgalom e rendszeres számbavételének a töredékesen ránkmaradt, mert csak 1751-ig visszanyúló terméke. Valóban a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetőjének a munkája; mutatja ezt már az a körülmény is, hogy az egyes iratok e feljegyzési könyvekben ugyanazzal a szövegezéssel vannak felvéve, mint a jegyzőkönyvben és hogy jobbára még kézírás tekintetében is megvan a párhuzamosság a jegyző- és a. feljegyzési könyvek megfelelő részei között. Ezeknek az első, iktatás-szerű feljegyzéseknek a rendszere a huszonkét éves időszak alatt némi módosuláson ment át. Az 1751—1755 években a feljegyzések a naptári éven belül naplószerűen tagolódnak, egy-egy napi kelet alatt adják az aznap beérkezett iratok jegyzékét; természetesen csak azokról a napokról, amikor az elnök postát bontott, ami nem mindennap történt, pl. a tanácsülési napokon a legritkább esetben került sor a praesentálási keletjelzés rávezetésére. Az így jegyzékeit ügyiratok az ülési jegyzőkönyvben a legközelebbi egy, esetleg két tanácsülés tárgyai között találhatók meg. 1756-tól kezdve a feljegyzési könyv a praesentatiós keletfej mellett „consilium" szóval kivetíti annak az ülésnek keltét is, amelyben a kérdéses ,,praesentatum"-okat előterjesztették. Ha egy-egy tanácsülés egynél több praesentatiós nap anyagát öleli fel, ez esetben a feljegyzési könyvben a tanácsülés napja csak annál a napi keletfejnél van kivetítve, amelynek postájával a tanácsülés tárgysorozata kezdődött. Az 1763. augusztus 22-i üléstől kezdve a feljegyzési könyvben az egy-egy tanácsülésre előkészített anyag tanácsülésenként újrakezdődő sorszámozással van ellátva. 1769-től kezdve pedig már a feljegyzési könyv beosztása sem a praesentatiós napok, hanem a tanácsülések szerint tagolódik és a tanácsülések kelte mellett csak másodlagosan van a praesen-