Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

BEVEZETÉS I. A MAGYAR KAMARA 1528-1686 Magyarországon már a XV. század második felében kialakult a pénzügyigazgatás központi szervének egy fejletlenebb típusa, a Királyi Kincstartóság. A Kincstartóság alá tartoztak az erdélyi és máramarosi sóbányák ispánjai, a városokban lévő sóhivatalok kamarásai, a bánya- és pénzverőkamarák ispánjai, a harmincadtisztviselők. A Kincstartóság, mint hivatal még nem különült el olyan határozottan a felső igazgatás egyéb részeitől, mint a későbbi Királyi Kamara. A Királyi kincstartó a királyi tanács tagja volt. A pénzügyi vonatkozású királyi rendeleteket a Királyi Kancellária a kincstartó javaslatára készítette el és adta ki. A kincstartó önállóan is kiadott okleveleket vagy hasonlójellegű okiratokat. A kincstartói hivatalban számadásokat vezettek és egyszerű állami költségvetéseket is összeállítottak. A Kincstartóság tisztviselői többnyire a kincstartó familiárisai közül kerültek ki. Voltak azonban olyan tisztviselők is, akik több Kincstartó alatt szolgáltak és hivatali pályájuk során egyik hivatalból a másikba léptek át. Ezeket a tisztviselőket tehát már nemcsak a familiarisi kapcsolat, hanem a szaktudás, hivatástudat is a hivatalnoki, tisztviselői életpályához kötötte. Az 1526 előtti Királyi Kincstartóságot ilyen formában a Habsburg uralkodók 1526 után nem tartották meg, hanem az osztrák örökös tartományoknál meghonosodott pénzügyi szervezet mintájára, Királyi Kamarát létesítettek a királyi és felségjövedelmek kezelésének irányítására.

1 A Magyar Kamara felállítása, utasításai I. Ferdinánd Magyar Kamaráját 1528. január 8-i utasításával először Budán állította fel. Ez a hatóság a török hódítás miatt megszűnt, úgyhogy a Kamarát 1531-ben újjászervezték Pozsonyban. Az új hatóság feladata a Kincstartósághoz hasonlóan a királyi és felségjövedelmek kezelése lett. Felállításánál még mérvadó volt a középkori pénzügyigazgatási rendszer. Később azonban a Kamara testületi (kollegális) szervezetét, ügyintézését az osztrák kamarai pénzügyigazgatási gyakorlat alapján szabályozták. Az új testületi hatóság élére 1528-ban Gerendi Miklós, erdélyi püspök, kincstartó került, s melléje 4 tanácsost neveztek ki, mégpedig Nádasdy István budai várnagyot, Pempflinger István budai udvarbírót, Sibrik Oszvaldot és Török Istvánt. Az új hatóságot az utasítás felváltva nevezte kamarának vagy kincstartóságnak. A Pozsonyi Kamarának 1531-ben adott utasítás a hatóságot a királyi jövedelmek ,,administratio"-jának, az élére állított Pempflinger István bárót, a megszűnt Kamara tanácsosát, ,,superior et superintendens"-nek nevezi, s a mellérendelt tanácsosokat pedig „administratores, coadministratores" névvel illeti. Az 1528. és 1531. évi utasítás csak nagy vonalakban szabályozta a Magyar Kamara