Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

kezelésének nehéz és felelősséggel járó munkáját megkönnyítsék, a pénztárfőnök és ellenőr maga alkalmazta a segéderőket, s ezek csak tőlük függtek. A segéderők felfogadására a főpénztáros és az ellenőr fizetési pótlékot húzott. A pénztár ügyvitelében az 1760-as évek végén figyelemre méltó változások történtek. Az újítások bevezetése ekkor már régen időszerű volt, a bevételek és a kiadások növekedése ellenére ugyanis a pénztári munkát nem szabályozták átfogó jelleggel. A feladatokkal együtt szaporodtak a különféle pénztári kimutatások, ezeket szabálytalanul vezették. A főpénztár új munkarendjére s nyilvántartási rendszerére vonatkozó utasítást, az új pénztári ügyvitelt 1771. január 1-től léptették életbe. A kamarai főpénztár e szabályozásának legfontosabb újítása a számfejtés bevezetése, a pénztári napló, a bevételi és kiadási főkönyv rendszeresítése volt. A kamarai számadásvezetés 1775. évi reformja annyiban módosította ezt a szabályozást, hogy a bevételi és kiadási főkönyv helyett a főpénztárnál is a Contobuch illetve Rubriquenbuch elnevezésű, a bevétel és kiadás nemei alapján szerkesztett főkönyvet (illetve főkönyveket) honosítottak meg. A pénztári napló ügyében hozott régebbi intézkedés a továbbiakban is érvényben maradt, sőt a főpénztár egy helyett két (bevételi és kiadási) naplót vezethetett. A pénztári könyvek használatánál az 1775—76. évi szabályozás volt irányadó 1785-ig azzal a változással, hogy a Magyar Kamara pénzügyi hatáskörének bővítésével, s így a főpénztár munkájának növekedésével kapcsolatban 1785 felé már nem két, hanem 6 pénztári naplót és ehhez hasonlóan többféle főkönyvet (Contobuch) vezettek. A magyar kamarai főpénztár működésében 1773 után elsősorban a pénztári teendők többirányú megnövekedését kell kiemelni. A pozsonyi főpénztár feladatai főleg 1781 után szaporodtak meg. A főfeladatokhoz 1782-től át kellett vennie a tanulmányi és az egyetemi alap, a horvát országos és kereskedelmi alap, 18 feloszlatott kolostor vagyona, a katonai nyugdíjak, a postajövedelmek pénztári ügyeit. Ehhez járult még az erődítési célokra szedett egyházi subsidiumnak, az üresedésben levő egyházi birtokok jövedelmének, az eladományozott bánsági birtokok becsértékének, a katonai és országos taxáknak, a bánsági és fiumei kamarai jövedelmeknek a pénztári kezelése. A főpénztár feladatait több ügyviteli és pénzkezelési újítás is megnövelte. Az egyre növekvő feladatok a főpénztári hivatalnál is személyzeti nehézségeket okoztak. A főpénztár személyzete nem volt olyan nagy, mint a kiadóhivatalé vagy a számvevőségé, 1775-ben pl. a fizetőmesterből, illetve pénztári prefektusból, az ellenőrből, a pénztárosból, a számfejtőből, 4 pénztári tisztből, 3 járulnokból és 2 napidíjas írnokból, összesen 13 főből tevődött össze. Ez a létszám 1777-ben a napidíjas alkalmazottakkal együtt 18-ra emelkedett, s a pénztári feladatok szaporodása ellenére 1785-ig változatlan maradt. A pénztári személyzet növelésének a kérdéséhez azonban csak a Helytartótanács és a Magyar Kamara egyesítése után nyúltak hozzá, amikor az állami pénztárügy vonalán II. József amúgyis nagyszabású reformot valósított meg. A pénzügyigazgatás és az államgazdaság erős központosítását, II. József pénzügyigazgatási reformjainak legkövetekezetesebb végrehajtását, a Helytartótanács és a Magyar Kamara pénztári hivatalainak egyesítése, illetve ezzel kapcsolatban az országos pénztári szervezet kiépítése valósította meg. II. József 1785. március 8-i rendelete meghagyta a Helytartótanács és a Kamara pénztárának összevonását, egyben a kamarai és a hadipénztári ügy Budán való egye-