Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

Mint „fiscales dominiorum cameralium" az uradalmak jogi ügyeit intézték, amelyekkel természetesen a gazdaságiak szoros kapcsolatban állottak. Maguk a feladatok is mutatják ezt: az ügyész védte az uradalom jogait a megyei közgyűléseken (a főtiszttel együtt), az idegenekkel, birtokháborítókkal szemben; ellátta a földesúri igazságszolgáltatás teendőit. Ezek részleteikben jelentették: a legalább háromévenkénti határjárást, az úriszék millió teendővel járó adminisztrációjának teljes ellátását, az uradalmi alattvalók panaszainak az úriszéken kívüli intézését. Az ügyész állította össze a jogügy igazgatósághoz küldendő, általa vitt perek kimutatását (tabella causarum), a megyéhez továbbítandó rabok jegyzékét (tabella captivorum). Utóbbi nemcsak a bűncselekmény fajtáját és a kiszabott büntetés nemét, hanem az elítélt társadalmi helyzetét is feltünteti.

37 Az ügyészek látták el az uradalom területén lévő sóhivatalok jogi ügyes-bajos dolgait. Az uradalmi ügyészek működése tehát — bármennyire is a kincstár „ágensei" — elválaszthatatlanul összefonódott az illetékes uradalom életének egészével. Jelen esetben a tiszttartói iratok mellett az ügyésziek adnak legtöbb felvilágosítást az uradalomról, az ország gazdasági életében elfoglalt helyéről.

38 Az ügyészek működésükről számos protocollumot vezettek. Volt rendeletek, beérkező iratok, levelezés, kérvények, caducitas-ok, panaszok, úriszék stb. jegyzőkönyve, amelyekből néhány ma is megvan. Az iratokat már a XVIII. sz. végén iktatták az ügyirat kialakítására is törekedve, noha ezt nem sikerült következetesen megvalósítani. Egykorú ügyviteli segédletek csak kis számban maradtak ránk, ezért az iratok időrendben találhatók, és az évek átnézésével kutathatók. A diósgyőri ügyészi iratokon piros színű irattári jelzetek láthatók a hátlap jobb alsó részén: betűvel jelölt loculusok, számmal írt fasciculusok és numerusok. Az utólagos irattári jelzetelést 1844-ben az új ügyész, Nagy Ferenc intenciói alapján végezték, de ennek a munkálatnak sem maradtak fenn a segédletei. Az úriszéki iratok viszonylag nagy bőségben maradtak ránk. Az iratok jelzetét az úriszéki jegyzőkönyv numerusa adja meg. Mivel a jegyzőkönyvek hiányos sorozatban maradtak fenn, ezért a korabeli rendszert nem állíthattuk vissza. Itt is az időrendet alkalmaztuk; a pereknél, ügyeknél a perfelvétel, ill. a tárgyalás idejét vettük tekintetbe. Külön sorozatot képeznek az úriszékhez intézett olyan kérelmek, amelyek máshová nem voltak beoszthatok. Az uradalom más bírói fórum előtt is pereskedett nemes birtokosokkal: legtöbbször tulajdonjogot érintő ügyekben. Ezeket külön csoportban helyeztük el, kiegészítve azokkal a peres iratokkal, amelyeket az ügyész azért szerzett meg vagy kerültek hozzá, mert az uradalmat érdeklő helységekre, portio-kra vonatkoztak. Ezek, valamint a pertöredékek, leszakadt mellékletek, iratok és vegyes, használhatatlan elenchusok stb. darabonkénti átnézéssel kutathatók. A leszakadt mellékletek kisebb tárgyi csoportokra tagolódnak: tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, végrendeletek, bizonyság-, kötelező-, szerződés-, osztályos stb. levelek, orvosi látleletek, anyakönyvi kivonatok, genealógia, vegyes.