Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

A felsorolt iratokon kívül külön összeírásokat találunk az uradalom lóállományáról, szederfáiról, az egyházi jövedelmekről, a bor- és kukoricadézsmáról. Megmaradt több bérleti szerződés is malomhasználatra, kocsma-, mészárszék- és serfőző-árendálásra, halászatra. Más iratokban uradalmi jobbágyok Grassalkovichhoz folyamodnak gabonasegélyért, aki többnyire teljesíti kérésüket. Az iratanyagban megtalálható ezenkívül az uradalom tisztviselőinek természetbeni és pénzbeli fizetési jegyzéke és néhány esküminta az inspector, a provisor, kulcsár stb. számára. Szentgály alsófokú uradalmi tisztviselőkkel folytatott levelezéséből mindössze néhány irat maradt meg. Ezekben a felsorolt termelési ágakon kívül szó van még bányaművelésről, mészégetésről és méhészetről. A gazdasági ülések jegyzőkönyvei közül csupán az egyik protocollum vázlata maradt fenn. Az iratok — nagyjában — időrendben következnek egymásután, de nagy időbeli kihagyásokkal. Az iratok hátlapján látható fasciculus- és numerusjelzések az iratanyag korábbi, azóta már felbomlott irattári rendszerére utalnak és ma már nincs jelentőségük. Segédlet az anyaghoz nem áll rendelkezésre, ezért az anyagban darabszám szerinti átnézéssel lehet kutatni. Az uradalom későbbi, 1790 utáni életére vonatkozóan adatok lelhetőek az óbudai uradalom gazdasági, adminisztrációs és ügyészi irataiban, mivel a visegrádi uradalom ebben az időszakban az óbudai prefektusi hivatal irányítása alatt működött (1. Praefectoratus Regio-coronalis dominii Vetero-Budensis — E 328. —, óbudai koronauradalmi ügyészségi, elnöki és általános iratok, egészen 1867-ig — E 671., 625.). E 330. SÓVÁRI KAMARAI URADALOM (1716) 1782—1789 (1878) 1 csomó a) Telepítési iratok 1782—1789 b) Vegyes iratok 1716, 1809, 1847—1878 1 csomó A sóvári uradalom, a hozzátartozó várral és sóbányával együtt, a középkorban a Baksa-nemzetségbeli Soós-család birtokában volt. A kincstár már a XVI. században szemet vetett a jól jövedelmező birtokokra, és két részletben — 1592-ben, majd a Wesselényi-összeesküvés felszámolása után 1671-ben — sikerült az egész uradalomra rátennie a kezét. A Rákóczi-szabadságharc leverése után, 1713-ban az uradalmat ismét a Kamara kapta meg. 1735-től az uradalmat és a sóbányát a Kamara zálogba adta, de 1750-ben ismét visszaváltotta; ettől kezdve a birtokok megszakítás nélkül a kincstár kezén voltak. 1785-ben — nyilván a munkaerőhiány enyhítése céljából — nagyarányú telepítésre került sor az uradalom területén. A telepesek külföldről, nagyrészt Németországból jöttek és igen jelentős kedvezményeket, juttatásokat kaptak a kincstártól, új helyükön házat, telket, állatállományt (családonként 4 pár ökröt, 2 lovat, 1 tehenet) és külön-