Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

döntésbe: az uradalom visszanyerése végett a királyhoz folyamodott. A király közbenjárására az 1790—1791: VII. tc. értelmében 1792-ben ismét visszaadták az uradalmakat a Schönborn családnak. Országgyűlési határozattal törölték a koronabirtokok sorából, és helyébe a tiszai kerületet iktatták be. A család resignatio-ja 1792-ben meg is történt. A munkácsi uradalmi anyag meglévő darabjai az 1786—1792 közötti kamarai kezelés idejéből valók. A 8 csomó elenyésző töredékét képezi a hajdani anyagnak. A múlt század nyolcvanas éveinek elején Lehoczky Tivadar még a helyszínen tanulmányozta az uradalom iratait, s leírása szerint többszáz csomót és kötetet taroltak ott. Az iratokat 1827-ben tárgyak szerint csoportosították és Eőry András tollnok és lajstromozó mutatót is készített hozzájuk. Akkor 222 csomó volt az iratok terjedelme. Az ezután következő rendezés Lehoczky szerint nem történt szakszerű módon. Mindenesetre évenként újra kezdődő számozással iktatták az iratokat, mulatózták őket, mégpedig német nyelven. A legrégebbi iratok XVQ. századiak voltak. A tárgyi csoportok a következő témákban adtak értékes adatokat az uradalomra: az uradalom adományozása, szerzemények, perek, úriszéki jegyzőkönyvek (1726-tól), bűnügyi, polgári törvénykezési, közigazgatási és úrbéri eljárási ügyek. Különféle (kormányszéki, megyei) rendeletek, adóügyi, pénzügyi, egészségügyi, hadügyi, egyházi, közlekedési, vízszabályozási, árvaügyi, hadügyi, építési stb. iratok. Százakra mentek a főpénztári számadások kötetei, robotlajstromok és egyebek. E gazdag anyag — ha fennmarad — egyike lehetett volna legszebb uradalmi levéltárainknak. A jelenlegi iratok a munkácsi és a beregszászi provisoratus anyagából adnak ízelítőt (volt még vereckei provisoratus is). A szepesi számvevőség iratai között találhatunk néhány számadás-jellegű iratot az 1649—1742 közötti időből. Az iratanyag túlnyomó többségét az uradalom provisorátusának Csathó Ádám munkácsi adminisztrátorral folytatott hivatalos levelezése alkotja. Az iratanyag viszonylag széles képet ad a munkácsi uradalom igazgatásának folyamatáról. Ebből a szempontból különösen értékes az uradalmi igazgatás legfőbb kollegiális vezető testületének, a „sessio oeconomicalis"-nak fennmaradt tanácsülési jegyzőkönyv-anyaga. A gazdasági ülések jegyzőkönyveinek tárgyát az uradalom gazdasági és adminisztratív vezetésének folyó ügyei képezik: így pl. a mezőgazdasági munkák (aratás, szénakaszálás, gabonabegyűjtés stb.) elvégzése, a szüreteléssel kapcsolatos teendők, educillatio, a különböző jobbágy-szolgáltatások behajtása körüli feladatok (gabona- és kukoricadézsma, szőlődézsma, robotmunkák adminisztrálása stb.), uradalmi fakitermelés, az uradalom területén történő építkezések (malom, csűrépítés stb.) végrehajtása és ellenőrzése. Nagyszámban találunk ezenkívül a kisipari munkák (hordókészítés stb.) elvégzésére utaló bejegyzéseket. Az uradalmi provisoratus és a kamarai adminisztráció hivatalos levelezése az uradalmi gazdálkodás és adminisztráció jóformán valamennyi területére kiterjedt. A provisoratus felterjesztései között különösen becsesek az uradalom jövedelmeinek, bevételeinek és kiadásainak összesítő kimutatásai és a munkafajták szerint részletezett robotelszámolások. Ezenkívül az 1788/9, 1789/90. és 1790/91. katonai évekre 3, külön füzetbe kötött ún. „Liber Robottalis" is található az anyagban, amely helységenként veszi sorra az egyes jobbágycsaládokat és a munkafajták feltüntetésével havonta mutatja ki a teljesített robotot. Külön jegyzőkönyvben jegyezték pl. az uradalmi er-