Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

A fent vázolt helyzet csak 1807-től volt érzékelhető a gyakorlatban. Az 1794-i rendelet foganatosítása ugyanis késett; az udvar csak az 1807-i országgyűlés panaszára intézkedett. Lényegében azért ilyen késői időpontban, mert ekkorra alakult ki a fenti megoldás koncepciója.

1 A Magyar Kamaránál volt ugyan bányaügyi departamentum, az erdőügyek azonban az uradalmak gazdasági igazgatásához tartoztak, ezért az Oeconomica departamentum foglalkozott velük. Az egész magyarországi erdőügy szakigazgatására külön vidéki főfelügyelőségeket szerveztek. A fond iratai az 1808—1848 közötti, magyar kamarai igazgatási korszakot ölelik át, számos elő- és utóirattal az ezt megelőző és követő időszakból. Forst Inspection, ami ugyan jelenleg a fond címe, nem volt az egész korszakban, csupán 1829—1848 között. Az 1808—1829-i években nem egy fő erdőszakigazgatási szerv volt, hanem három. Ezeket egy 1808. dec. 15-én kelt királyi rendelet hívta életre, az 1807-es bányaügyi rendezés nyomán. A három Forst-Ober Inspektorát (erdőfőfelügyelőség) Budán, Kassán és Temesvárott székelt; emellett neveztek ki erdőfelügyelőt az erdélyi területre is. A három szerv közül egyik sem kapott nagyobb hatáskört; egyformán a Magyar Kamara közvetlen irányítása alatt dolgoztak. A főfelügyelők, akiknek rangja a kamarai adminisztrációk tanácsosának (Beysitzer) vagy bányatanácsosénak felelt meg, résztvettek az illetékes adminisztrációk erdőügyekben tartott ülésein, és kamarai erdőügyi bizottságok tanácskozásain, amelyeket szükség szerint a Kamara elnöke hívott egybe. A budai erdő-főfelügyelőség hatáskörébe tartozó uradalmak és egyéb területek voltak: Óbuda, Visegrád, bácsi négy kamarai uradalom, horvát és tengerparti javak, Hradek-Likava, a Selmecbányái bányakamarához és a szabad királyi városokhoz tartozó erdőségek. Vezetője Duschek Ferenc erdőügyi biztos. Fizetségül egy évre kapott 1500 Ft-ot, szolgálati lakást, és elsőosztályú prefektusnak járó juttatásokat. Mellette titkár dolgozott, évi 400 Ft-ért. A kassai erdőfelügyelőség által inspiciált területek: Peklin, Sóvár, Ungvár, Tokaj, máramarosi, lublói, podolíni uradalmak, Diósgyőr, a szomolnoki és nagybányai kerületek, az idetartozó szabad királyi városok és a 16 szepesi város. 1810-ben kapott vezetőt a főfelügyelőség Joseph Gráf Malaspina személyében. A temesvári erdőfőfelügyelőség ellátta a bánáti, az arad-modenai, a nagyváradi uradalmak, a bánsági bányauradalmak valamint a városok erdőügyeit. Vezető 1808-tól Kalina erdőügyi biztos volt.

2 A laza kamarai felügyelet miatt hamarosan érezhetővé vált egy kiemelt szakigazgatási szerv hiánya. 1817-ben foglalkoztak a Kamaránál a budai erdőfőfelügyelőségnek a Bau-Direction mintájára történő átszervezésével. Ennek a vezetője adminisztrátori rangot kapott volna. A probléma ekkor nem oldódott meg, de nem került le a napirendről. 1824-ben újabb elképzelés bontakozott ki a Magyar Kamaránál, amelyet az udvar is elfogadott. Ennek nyomán 1829. máj. 31-én került sor intézkedésre.

3 A három erdőfelügyelőség helyett egy központi szakhivatalt szerveztek a kamarai elnök segítségére Forst-Inspection néven, az elnöknek közvetlenül alárendelten. A székhely Buda volt. Az átszervezést a korábbi budai főfelügyelőség személyi és dologi kereteinek felhasználásával hajtották végre. Az iratok vonatkozásában az átszervezések azt jelentik, hogy 1829-től egy központi szakigazgatási szerv anyagáról van szó, 1808—1829 között pedig a több, egyforma besorolásban lévő főfelügyelőség egyiké-