Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

A helyi és vidéki alkalmazottak előléptetési, ellenőrzési és fegyelmi ügyei is jelentékeny helyet foglaltak el a többi ügykör között. Az adminisztrációk kiterjedt levelezése a fönt felsorolt ügycsoportokat érintette. A Helytartótanácstól leiratok, utasítások, körrendeletek érkeztek, az alá- és mellérendelt szervek (főleg a királyi biztosok és a bizottságok) feliratai és átiratai jelentéseket, kérdéseket, kéréseket tartalmaztak, mellékletként pedig az elszámolások, kimutatások, bizottsági jegyzőkönyvek, kivonatok nagy számát. A magánszemélyek, községek panaszt, följelentést tettek, birtokot, bérletet, kedvezményt kértek. A fogalmazványok közt válaszok, kérdések, jelentések és utasítások találhatók, nagyrészt a fölé- és alárendelt szervek közti közvetítés termékei. Az adminisztrációk alá- és mellérendeltségi viszonya másfél évvel végleges megszüntetésük előtt lényegesen megváltozott, a fönt leírt hatáskörük korlátozódott. Már a megyei autonómia és a tartományi biztosság visszaállítása (1790) is módosulást hozott, nemkülönben az a rendelkezés, mely szerint 1790. május 1-től a szorosan vett kincstári ügyeket a budai kamarai tanácshoz kellett fölterjeszteni, július 1-től a városi ügyek intézését pedig általában megszüntetni. A Magyar Kamara visszaállítása (1791. ápr. 20.) után végül sor került a helytartótanácsi és kamarai ügykörök különválasztására is (1791. okt. 24.) s 1791. novemberétől minden tekintetben a II. József uralkodása előtti rendnek kellett helyreállnia; az adminisztrációk élete ezek után már csak rövid időre terjedhetett. Egyelőre meghagyták náluk a tanulmányi és a vallásalap birtokainak kezelését, ezekben az ügyekben továbbra is a Helytartótanácshoz küldték fölterjesztéseiket; a többi ügyben (in objectis cameralibus) a Kamarához. Közigazgatási feladataik javarészét átvették a megyék és a tartományi biztosságok (adó, hadellátás, rendészet stb.), a városok gazdálkodásának és tisztújításának ellenőrzését a Kamara. Belső szervezetük általában változatlan maradt; hivatali nyelvük 1790-től többé nem kizárólagosan a német volt, hanem a latin és a német vegyesen. Végleges feloszlatásukra 1793 júliusában került sor; csupán a korábban is fennállott temesvári, zombori, kassai (és a 16 szepesi városi) adminisztráció kerülte el ezt a sorsot. Csaknem valamennyi adminisztráció iratai közül hiányoznak a vallásalappal, a tanulmányi alappal és a világi alapítványokkal kapcsolatosak: ezeket 1793-ban kiválogatták és felküldtek a Helytartótanácsnak, de ma annak a levéltárában sincsenek meg. A városi vonatkozású iratokat viszont 1791. évi rendelkezés szerint 1793-ban lajstromozva a Kamarának küldték meg; ezek ma elkülönítve az adminisztrációk többi iratai mellett feküsznek. Jegyzet 1 E 87. 1813. 2/13.