Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

zőkönyveket hetenként föl kellett hozzá küldeni), de a bánsági kormányzat nem függött többé a Haditanácstól, az utóbbi már csak a General-Commando-t irányította. 1757-ben Mária-Terézia a „Directorium in Publicis et Cameralibus"-t bízta meg a bánsági ügyek kézbentartásával, majd 1759-ben valamennyi ottani kincstári jövedelmet a Ministerial-Banco-Deputation-nak engedte át tíz évre, az igazgatás irányításával együtt. 1769-től ismét az Udvari Kamara lett a fölöttes hatóság, de 1773-tól egy udvari bizottság is működött Temesvárott (Landes-Einrichmngs-Hofcommission), elsősorban azzal a feladattal, hogy az úrbéri birtok- és az adóviszonyok közt rendet teremtsen. Az önállósult Landgericht-nek (provinciáié, criminale judicium) az ObersteJustizstelle volt a fölöttes hatósága. Utasításokat kapott az Adminisztráció a bécsi szakbizottságoktól is (egészségügyi, tanügyi bizottság stb.). 1751-től kezdve a Bánság tartományi központjából 8, most már tisztán kincstári kerület fölött gyakoroltak ellenőrzést; a többi, határőrség által megszállott kerületben egyre jobban korlátozódott az Adminisztráció illetékessége. 1768-tól újra átszervezték a katonai igazgatást: a következő években kialakított német-illír és román-illír határőrvidékek már területileg is teljesen különváltak a kincstári igazgatás territóriumától. A határőrökön kívül az illírek is külön kiváltságokat nyertek s 1774 évben megalakult a nagykikindai autonóm szerb terület. A szorosan vett kincstári igazgatás térségében 1775-ben 4-re olvadt a kerületek (Kreis) száma, ötödikül a bányavidék csatlakozott hozzájuk. A Kreisamt-ok Csatádon, Versecen, Temesváron és Lúgoson működtek (egy-egy Kreishauptman-nak átlag 6 beosztott tisztviselője volt). A Bánság területén ebben az időben az addigi, egyre jobban differenciálódó szerveken kívül (Verwalterés Rent-Amt-ok, utóbb Steueramt-ok, Cambiaturstellé-k stb.) már számos kincstári földmérő és hatósági orvos, Normal-Schule-tanár, tolmács, mezőgazdasági szakértő (Plantagendirector, Seideninspector) és rendészeti biztos (Polizeiaufseher, Polizeicommissarius) is működött. A hivatalnoki kar túlnyomó része németekből, kis részben franciákból került ki, le egészen a főkenézi állásokig. Az ügyvitel nyelve 1790-ig a német volt. Az Adminisztráció életében ismét új korszak indult az 1778-as évvel, a Bánság Magyarországhoz való csatolásával. Ettől az időtől kezdve az udvari bekebelezési bizottságnak (in Incorporations Gescháft operierende Hofcommission, elnöke Niczky Kristóf) volt alárendelve, míg a megszűnő tartomány pénzügyigazgatását a Magyar Kamara, közigazgatását és igazságszolgáltatását pedig az alakuló megyék át nem veszik. A Kreisamt-okat feloszlatták, a harmincadhivatalokat összevonták. Az udvar azonban a 3 magyar megye (Temes, Torontál, Krassó) és a tartományi bizottságok megalakulása után is szükségesnek látta egy helyi kincstári igazgatási szerv fenntartását, a jövedelmek beszedése és továbbítása céljából. 1779-től a bekebelezési bizottság s az Udvari Kamara és a Magyar Kancellária felügyelete alatt működött az új „Cameral Administration". Niczky nevezte ki elnökét, 2 ülnökét, 3 ügyészét, actuariusát, lajstromozó-kiadóját, írnokait, járulnokait, gyakornokait és irodaszolgáját. Ez az állapot csak igen rövid ideig tartott. II. József 1781-ben a Magyar Kamara főhatósága alá rendelte, de ugyanakkor ismét tartományi kormányszék jellegét kívánta neki adni (egyesítvén a Zombori Adminisztrációval). Feladatául jelölte még a földesúri jogok gyakorlását, úriszékek tartását, a jövedelmek kezelését, a robot célszerű felhasználását, a jószágok, épületek, erdők felügyeletét, s az alapítvány, kegyúri, árvaszéki, ha-