Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

kor a titkárnak az így keletkezett fogalmazványokat „ex concluso consilii" (a tanács rendeletére) szöveg rávezetésével kellett a többi fogalmazványtól megkülönböztetni. Az ügyosztályi rendszer meghonosítása nem azt jelentette, hogy a Kamara ezentúl ügyvitelében nem támaszkodott a bizottságok munkájára. Fontosabb, alaposabb előkészítést igénylő ügyeknél lehetett ideiglenes bizottságokat összehívni. E bizottságoknak azonban továbbra is csak előkészítő és véleményt nyilvánító jogköre volt. Élénk működést fejtett ki a Magyar Kamara 1773 után is az ún. hely tartótanácsi-kamarai vegyes bizottságokban. Ilyen állandó jellegű vegyes bizottságok voltak 1773 után is pl. a gazdasági és az egészségügyi bizottság. Az igazgatói rendszer az ügyosztályi rendszer bevezetésével elvileg ugyan megszűnt, de gyakorlatilag továbbra is megmaradt, bár valószínűleg azért, mert az új rendszer miatt nem volt rá annyira szükség, kissé visszafejlődött. Továbbra is megmaradt a levéltárigazgató tisztsége. Új igazgatóként szerepel 1777-ben az építési igazgató. Az igazgató-tanácsosokat rendszerint magasabb fizetésük különböztette meg a többi tanácsostól, évi 2 000 Ft helyett 3 000 Ft-ot kaptak. A kamarai tanácsosok közül 1783-ban négyen élveztek 3 000 Ft fizetést, Végh Ignác a harmincadügyek és a pénztári ügyek egyik referense, Schönholz Ferenc a sóügyek, Bacsák József a tanulmányi alapítványi ügyek referense és Trsztyánszky Dániel levéltárigazgató, a levéltári ügyek előadója. A kamarai tanácsnak az 1772. évi utasítás szerint a kamaraelnökből, a kamarai alelnökből és 10 tanácsosból (3 a főnemesek, 7 a köznemesek közül) kellett állnia, nem számítva a királyi jogügyi igazgatót és a kassai kamarai adminisztrátort, akik szintén kamarai tanácsosi rangot viseltek. A kamarai tanácsnak egyébként hetente kétszer, kedden és pénteken kellett üléseznie, sürgős és fontos ügyek elintézése végett más napokon is lehetett rendkívüli tanácsülést összehívni. A tanács csak akkor volt határozatképes, ha legalább 7 tanácstag jelen volt. Egy vagy több kamarai tanácsosnak a Helytartótanácsnál kellett tevékenykednie a vegyes bizottságokban. A tanácsüléseken a tanácsjegyző, két számvevőségi alkalmazott és a titkárok is részt vettek. Ezeknek nem volt szavazati joguk, de szükség esetén felvilágosítást adtak a tanácsülési tárgyaláshoz. Az 1772. évi utasítás 6 titkári és 5 fogalmazói állást rendszeresített a Kamaránál. A titkárok közül egyikre az iktatóhivatal vezetését, 5-re pedig a fogalmazói munkát bízták. A fogalmazók munkaköre az 1772 előtti állapothoz képest megváltozott. Azelőtt a kiadóhivatalban a fogalmazványok másolását, összeolvasását, az iratok kiadását ellenőrizték, a bizottsági jegyzőkönyveket vezették, segítettek a kiadónak (expeditor) az iratok kivonatolásában, mutatózásában, most a titkárok segítségére a fogalmazási munkához osztották be őket. A fogalmazók így, mint a titkárok helyettesei, rangban emelkedtek. A Kamara hatáskörének bővülése miatt az előírtnál rendszerint több titkárral és fogalmazóval találkozhatunk. Az 1775. esztendőben 9 titkár, 6 fogalmazó, 1783-ban 7 titkár és 5 fogalmazó, 1784-ben pedig 12 titkár és 11 fogalmazó végezte az egyre szaporodó fogalmazási teendőket. A titkárok között volt a titkári rangban lévő tanácsjegyző is. * Bizonyos változást hozott az ügyosztályi rendszerben, hogy az 1784 óta már Budán működő Helytartótanácsot és Magyar Kamarát II. József a közigazgatás racionalizá-