Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

landó fogyása következtében a XVIII. század közepe felé teljesen feleslegessé vált. A Budai Kamarai Inspektoratus hatásköre csak a kincstári gazdálkodás területére terjedt ki, nem örökölte elődjétől, a Budai Kamarai Adminisztrációtól az igazgatási és a bíráskodási hatáskört. Az Inspektoratus működése során keletkezett, hiányosan fennmaradt iratanyag a Magyar Kamarának a budai inspektorhoz küldött rendeleteiből, leirataiból, s kisebb részben a budai kamarai inspektorhoz küldött beadványokból, kérelmekből tevődik össze. Az iratanyagot kiegészítik az inspektornak a Magyar Kamarához küldött jelentései (tisztázatok). (L. Magyar Kamara, Litterae administrationis Budensis (E 24.), 1709—1743.) A Magyar Kamara rendeleteit tartalmazó rész tárgyi tekintetben természetesen a budai kamarai inspektor teljes hatáskörét öleli fel. Az iratok értékes forrásanyagot képviselnek a volt török hódoltsági területnek a XVIII. század első felében kialakult viszonyaira vonatkozólag. A Budai Kamarai Adminisztráció idején — amint említettük — a visszafoglalt terület zömét kincstári birtokká minősítették, s a kamarai tisztviselők egyik legfőbb tevékenysége e birtokok és jövedelmeik kezelése volt. Az a folyamat, amelynek következtében a kincstári (akkor még császári és nem magyar kincstári) birtokok adományozások, eladások, a fegyverváltság lerovása útján magánbirtokokká váltak, a Budai Kamarai Inspektoratus fennállása alatt (1709—1728, illetve 1729—1743) is tovább tartott. E folyamat jól tükröződik az inspektorhoz küldött rendeletekben. A kincstári birtokok gazdálkodásának irányítása, a jövedelmek behajtása, továbbra is a budai inspektor és az alája beosztott provizorok feladata volt. A jövedelmekről, kiadásokról számadásokat kellett készítem, s azokat a Pozsonyi Kamarához kellett felküldeni. Birtokösszeírások, birtokbecslések, birtoknyilvántartások elkészítésére ebben a korszakban is többször sor került. Birtokeladások, adományozások, birtokkérelmek ügyeivel is gyakran foglalkoznak a Pozsonyi Kamara rendeletei. Jellemző a birtokviszonyok bonyolult voltára, a kincstár és a magánföldesurak közötti ellentétekre, hogy 1713-ban a világi és egyházi birtokosok erőszakos földfoglalásai ellen, a kincstár jogainak védelmére a Magyar Kamara kincstári ügyészt nevezett ki. (Ez a kincstári ügyész először Grassalkovich Antal, 1720-tól kezdve Barinyay Ferenc volt.) Az iratok az új magyar birtokosréteg kialakulására, ezzel kapcsolatban egyes birtokok (községek, falvak) történetére értékes adatokat nyújtanak. A budai inspektor felügyelt továbbra is a királyi malmok, sörfőzők gazdálkodására, a különféle kincstári haszonvételek kezelésére. A budai inspektor hatáskörébe tartozott természetesen a harmincad, a különféle vízi és száraz vámok beszedése. A vámok jövedelme — a szükségtelen vámok eltörlésével — erősen csökkent. A vámszedéssel járó kötelezettség volt a hidak és utak karbantartása. Az egyes vámhelyek eltörlése után a kérdéses híd vagy út gondozása az illető megye kötelessége lett. Még a Budai Kamarai Adminisztráció megszűnése előtt, 1701-ben a tizedszedés jogát ezen a területen visszakapta az egyház. A kamarai inspektornak legfeljebb a tized bérletével kapcsolatban akadt dolga. A budai inspektor fennhatósága alatt voltak továbbra is a posták, a sóhivatalok. Neki kellett gondoskodnia a kincstári épületek karbantartásáról, a bányák feltárásáról. Az építészeti ügyekre külön kamarai építészt (Prati Fortunato) alkalmazott. A lakta-