Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

rán keletkezett iratokat gyűjtötték össze, bár vannak az iratok között számadások és kimutatások is. Említettük azt, hogy a számvevőség inkább 1695-től, a számvevői tisztség megszervezésétől kezdve számítható különálló hivatalnak. Ezt a körülményt jellegzetesen tükrözik vissza a „Buchhalterey Aktén" 1696 előtti iratai. Az iratok között hiába keressük a számvevőség kiadványainak fogalmazványait vagy a számvevőséghez küldött iratokat, ilyenek alig vannak. A fogalmazványok a kamarai adminisztrátor, illetve kancelláriájának fogalmazványai, a beérkezett iratok pedig a kamarai adminisztrátorhoz vannak címezve, ezek között vannak bécsi udvari kamarai rendeletek, inkább azonban vidéki hivataloktól származó jelentések. Ezek az iratok tehát beleillenek az „Expeditionen", a „Hofbefehle", a „Berichte und Schreiben" alaki sorozatokba is. Az iratoknak az a közös jellemvonása, hogy általában gazdasági vagy számadási ügyben keletkeztek, tehát olyan ügyekben, amelyek a számvevői munkával voltak kapcsolatosak. Azonban ilyen téren sincs egyöntetűség. Gyakran találkozunk olyan iratokkal is, amelyeket semmiképp sem lehet számvevőséginek minősíteni. (Pl. Kollonich Lipót 1688. június 24-i levele, amelyben Budának városi szindikust ajánl; a budai zsidók, protestánsok ügyében végzett vizsgálatokról szóló kimutatás, a katonaság excessusairól szóló jelentések stb.) Az iratok tekintélyes hányada a kamarai adminisztrátorhoz küldött jelentésekből, levelekből tevődik össze, amelyeket a „Berichte und Schreiben" állagban kellett volna elhelyezni. Erre utal az is, hogy ezeket a jelentéseket a , ,Berichte und Schreiben" protocollumaiban (lajstrom) be is jegyezték, és az iratokra rávezették a lajstromszámot is. Amint erre a Kamarai Adminisztráció kancelláriája kiadókönyvének (Expedit-Buch, lásd: az Expeditionen állag ismertetésénél) rámutattunk, ezeket a jelentéseket véleményezés és javaslattétel céljából küldték át a számvevőséghez, s a „Buchhalterey Akten"-ben maradtak. Az „Expedit-Buch" ugyancsak 1696-tól kezdve tartalmazza az ilyen átküldött jelentéseket, a számvevőségi iratokban azonban már kezdettől (1686) fogva igen sok ilyen jelentés található. A kiadvány-fogalmazványok, a beérkezett jelentések között elszórva számadási iratokat, kimutatásokat is lehet találni, nagyobb mennyiségben inkább az egyes csomók végén. Ezek az iratok többnyire nyugták, elismervények, kimutatások egyes kerületek jövedelmeiről, vagy egyes jövedelmek fajairól, kimutatások a tized fizetésére kötelezett falvakról, a bérbeadott falvakról, vagy arról, hogy milyen hivatalok milyen számadásokat küldtek be ellenőrzésre, milyen számadásokkal hátralékosak. A „Buchhalterey Aktén" tehát 1695-ig nem különálló számvevőség önálló regisztratúrája, vagy annak egy szerves része, hanem csupán a Budai Kamarai Adminisztráció számvevői jellegű munkájával kapcsolatos, egyébként az adminisztrátor kancelláriájának ügyviteléből keletkezett iratok együttese. Más képet mutat az iratállag 1696-tól 1709-ig. Az iratanyag ettől kezdve két csoportra osztható: 1. az adminisztrátor kancelláriájától a számvevőséghez vélékiényezés céljából átküldött jelentésekre, illetve egyéb iratokra (így pl. bécsi kamarai rendeletekre). Ezek kiadását az „Expedit-Buchban" (1. „Expeditionen" c. állagnál) jegyezték fel. Az átküldött jelentések hátlapján néha az átküldést elrendelő tanácsi határozatot is rávezették.