Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

szenek szabályozása is a kamarai adminisztráció munkája volt, persze többször idegen jogszokások szerint. A kamarai adminisztráció ilyen irányú hatáskörét jól mutatják az 1694. május 18-án Buda, 1696. októberében Nagykanizsa magisztrátusának adott rendeletek. Mindkettőben erőteljesen kifejezésre jut az, hogy a két város a kamarai adminisztrációnak, mint az ügyintézésben elsőfokú fellebbviteli fórumának engedelmességgel és tisztelettel tartozik. Buda a budai adminisztrátorral közvetlen kapcsolatban állt. Nagykanizsa közvetlen felettese a helybeli provizor volt, innen fellebbezhetett a pécsi prefektushoz, a prefektustól pedig a budai adminisztrátorhoz.

29 Igen szigorú volt a kamarai adminisztráció felügyelete a városi gazdálkodás felett. Arról már megemlékeztünk, hogy a városi beneficiumok, regálék jórészét földesúri jogon a kamarai adminisztráció használta, és csupán a városi kiadásokra adott át egyet-mást ezekből. Megengedték azonban, hogy a városok háziadót szedjenek, s ez volt a városok fő jövedelmi forrása. A városi gazdálkodás számadásait ezzel szemben a kamarai adminisztráció számvevősége ellenőrizte, a gazdálkodást rendeletekkel szabályozták, adósságok felvételét nem engedték meg.

30 A négy volt szabad királyi városban, Budán, Pesten, Székesfehérvárott és Esztergomban — főleg a jövedelmek elvétele miatt — a polgárság önkormányzati törekvései állandóan szemben álltak a kamarai adminisztráció fennhatóságával, s az erősen rányomta bélyegét a városok és az adminisztráció közötti kapcsolatra. Az egyes községek elöljáróságai esetében — amennyiben ezek kincstári birtokok voltak — a kamarai adminisztráció közegei ugyanazt a jogkört gyakorolták mint a földesurak. A bírót és az esküdteket ők nevezték ki, vagy ezek legalábbis az ő jelöltjeikből kerültek ki. Baja bírájának és esküdtjeinek pl. meghagyták, hogy fontosabb dolgokban az ottani harmincados nélkül ne intézkedjenek. Hasonlóképp volt ez Dunaföldváron is.

31 A kamarai adminisztráció a megyei önkormányzat ügyeibe — ellentétben a városokkal — nem avatkozott bele. A neoacquistica terület megyéi — amennyiben ezek a török uralom után újjáalakultak — többé-kevésbé önállóan élték meglehetősen kisszerű életüket. A megyei gyűléseken ugyan ott kellett lennie a császári érdekek képviseletében egy-egy kamarai tisztviselőnek is,

32 a tisztújító gyűléseken a király által kinevezett főispánt nem egyszer kamarai prefektus képviselte (pl. Heves megyében), egyébként a kamarai adminisztrátor a megyékkel, mint hatáskörén kívül álló hatóságokkal levelezett. A levelezés tárgya elsősorban a megyék területén lévő kincstári birtokok, a császári jövedelmek, pl. a kincstári és nem kincstári jellegű (magánföldesúri) szolgáltatások elkülönítésének kérdése. A megyei közmunkák kincstári célra való felhasználása dolgában az adminisztrátor többször erélyes hangú felszólítást is intézett az egyes alispánokhoz, ilyen esetben azonban uralkodói (kancelláriai) rendeletre hivatkozott, amelyek a megyék robotjának kincstári célra (várak építése, fuvar) való felhasználását elrendelték. Sűrű levelezésben állott a kamarai adminisztráció a megyékkel a ius armorum kérdésében. Persze a kamarai tisztviselők nem egy esetben önkényesen beleavatkoztak az újonnan alakult megyék ügyeibe, s bizonyos, eddig a kamarai adminisztrációhoz tartozó ügyeket nem akarták a megyének átadni. A Bécsi Kamara pl. 1699-ben elrendelte, hogy az újonnan kinevezett Arad megyei főispánt az ottani kamarai tisztviselők a közigazgatás és bíráskodás funkciójában ne zavarják, s csak a kame-