Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

Területi illetékesség A Budai Kamarai Adminisztráció területi illetékességét már eleve meghatározta az, hogy általában a töröktől visszaszerzett területeket utaltak a fennhatósága alá. A török által megszállt terület már 1688-ban úgyszólván teljesen felszabadult, csak néhány erősség — köztük Nagyvárad — maradt a török kezén, így 1688-tól kezdve a budai központ valóban birtokába vette a számára kijelölt országrészt. A terület határvonalait — megbízható adatok hiányában — nehéz pontosabban megállapítani. Nyugaton Nyitra, Érsekújvár, Esztergom, Várpalota, Nagykanizsa, Légrád; délen Pozsega, Belgrád; keleten Karánsebes, Lúgos, Tótvárad, Nagyhalmágy, Nagyvárad, Szentjobb, Debrecen; északon Vác, Gyöngyös, Eger voltak azok a legtávolabbi pontok, ahol az admimsztrációnak — területének legnagyobb kiterjedése idején — hivatalai voltak. A neoacquistica országrész határvonala ezeken a helységeken kívül húzódott. E területi kiterjedés, elcsatolások és visszacsatolások, majd a török 1690 utáni támadása és területfoglalása folytán, többször megváltozott. Módosult a Budai Kamarai Inspekció területe 1689-ben, amikor kimondták, hogy a Dráván inneni területek a Budai Inspekcióhoz, a Dráva és a Száva közötti terület pedig a Nagy György által igazgatott — a neoacquistica vonatkozásában — szintén a Bécsi Kamara alatt álló Csáktornyai Kamarai Adminisztrációhoz tartozzanak. Később ehhez csatolták a szigetvári uradalmat, majd 1693-ban az egész nagykanizsai, illetve pécsi kamarai kerületet is, a Balaton, Sió, Sárvíz vonalától délre eső területtel. Nagy György ekkor Nagykanizsára tette át székhelyét. A Dráván inneni terület 1694-ben, most már véglegesen, ismét a Budai Adminisztrációhoz került vissza, a Dráva-Száva közötti rész maradt továbbra is — hasonlóan az 1689-iki állapothoz — az új szlavón inspectio fennhatósága alatt.

3 Ezeket a területi változásokat elsősorban hadicélok indokolták.

4 A déli várak, főleg Eszék fenntartása végett a Csáktornyai Kamarai Adminisztrációnak nagyobb jövedelmekre volt szüksége, ezért irányították 1693-ban a közel fekvő pécsi kerület jövedelmeit nem Budára, hanem a Csáktornyái Adminisztráció váraihoz. Sőt 1694-ben, a Dráván inneni rész visszacsatolásakor is kimondták, hogy a siklósi kerület Eszékhez közel eső falvai a robotot továbbra is Eszéken teljesítsék, s az eszéki erőd számára szükséges építési és egyéb anyagokat pedig a siklósi kamarai tiszttartó (provizor) utalja ki. Nagyvárad környékét, az ún. bihari kerületet, a debreceni és szentjobbi sóhivatalokkal s a Belényes-papmezei uradalommal együtt 1692-ben a Szepesi Kamara területéből csatoltatták a Budai Adminisztráció területéhez. (Mint említettük, itt szintén voltak új szerzeménynek minősülő területrészek.) Ezt Nagyvárad 1692-ben történt felszabadulása tette szükségessé, ugyanis Várad erődjét e részek jövedelmeiből táplálták. Mivel azonban ennek a budai központtól messze eső, nehezen megközelíthető területnek kormányzása sok bajt okozott, a bihari kerületet, a debreceni harmincadhivatallal és az emiitett uradalommal együtt (halmágyi kerület), 1694-ben visszacsatolták a Szepesi Kamara területéhez.

5 Felmerült ezekben az időkben a hajdúvárosok hovatartozásának a kérdése is. Egy 1692. évi császári rendeletben azonban kimondották, hogy a hajdúvárosok továbbra is a Szepesi Kamarához tartozzanak.

6 A déli részeken a török 1690 utáni ellentámadása okozott területi változásokat. Belgrád 1690-ben újból a török kezére került, majd a Maros-Tisza köze is. 1685-ben