Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

ügyei, a termény-, fa- és sószállítás megnövekedése a XVIII. század II. felében bizonyos műszaki feladatok megoldását is a Kamara feladatává tettek. Először az építési és a folyószabályozási feladatok jelentkeztek a Kamara munkájában. E feladatok ellátására 1770 után a Magyar Kamarán belül különálló műszaki szervek keletkeztek, mégpedig a hajózási igazgatóság, majd a kamarai építési és vízügyi osztály. Utóbbiból szervezték meg 1788-ban az építési és vízügyi igazgatóságot, amely 1790-ig a Kamarával egyesített Helytartótanács alá tartozott. Az igazgatóságnak 1790 után műszaki ügyekben mind a Helytartótanácsnak, mind pedig a Magyar Kamarának rendelkezésre kellett állnia. A Magyar Kamaránál az építési és vízszabályozási ügyek intézésére, az említett műszaki szervek munkájának irányítására külön ügyosztályokat tartottak fenn. A gazdasági élet fejlődése, a pénzügyi és hitelviszonyok változásai a Kamara hatáskörét újabb és újabb feladatokkal bővítették. A pénztári ügykörnél pl. az 1770-es években megjelentek a hitelpénztári ügyek, majd később a XVIII. század végén a bankjegyügyek.

43 A Kamara nemcsak a rendes kamarai bevételeket szedte be, hanem pénztárai átvették a városi, a zsidó türelmi taksát, a jászok és kunok cenzusát. A rendes hadiadó (contributio) ügyeivel ugyan nem foglalkozott a Kamara, de a rendkívüli hadisegély (subsidium) ügyeivel néha igen. A postaszervezet fenntartásával, a zálogház felépítésével, a kincsleletek vizsgálatával kapcsolatosan szintén akadt dolga a Kamarának. Mindezeknek az ügyeknek az intézésére — amint már jeleztük is — a Magyar Kamaránál 1772 után fejlett ügyosztályi rendszer keletkezett. Az egyes ügyosztályok anyagának ismertetése a Magyar Kamara feladatainak e részleteiről bővebb felvilágosítást nyújt. A Bécsi Udvari Kamara és a Magyar Kamara viszonyának kérdése A török uralom megszűnése után az I. Lipót-féle abszolutizmus továbbra is fenntartotta a Magyar Kamarának 1672-ben kimondott alárendeltségét. A Bécsi Udvari Kamara szerint a kamarai gyakorlatban mindig is fennállt ez a helyzet, a Magyar Kamara függetlenségét kimondó országgyűlési törvénycikkek ellenére. A magyar országgyűlések állandóan támadták ezt az álláspontot, sőt a Magyar Kamara is tiltakozott ellene. Fontos helyet foglalt el a Magyar Kamara függetlenségének kérdése az 1712—15. évi országgyűlésen. Az országgyűlési tárgyalásokat lezáró 1715. évi XVIII. tc. újból kimondja, hogy a Magyar Kamara mellérendeltségi viszonyban (correspondentia) legyen a Bécsi Kamarával, s ne függjön tőle. A Bécsi Kamara tevékenysége a törvénycikk szerint csupán arra szorítkozzék, hogy a Magyar Kamara előterjesztéseit a király elé vigye, és a király döntéseit, amelyeket az a Magyar Kamara véleménye alapján hozott, a Magyar Kamarával közölje. A kamarai utasítások kiadása — a törvénycikk szerint — továbbra is a király jogkörében marad, bár az utasítások kidolgozásába a királynak magyar tanácsosait is be kell vonnia. A gyakorlatban ez a rendelkezés nem valósult meg. A Magyar Kamara elnökének, gr. Erdődy Sándornak 1717-ben az volt a véleménye, hogy a Magyar Kamarát törvényellenes alárendelt helyzete, amely nem egyeztethető össze az 1715. évi XVIII. tc.-kel, azonkívül pénztári hatáskörének elvonása (ezt a hatáskört a bécsi bancalitas vette át) teszi képtelenné a megfelelő pénzügyi gazdálkodásra.