Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

dőhivatalok, a bocskói és huszti uradalmak, a máramarosszigeti, bocskói, bustyaházai, tiszaújlaki sószállító hivatalok, a dombói vashámor és a kabalapojánkai vasmű. Utóbbiak rendeltetése a sóbányászathoz szükséges szerszámok készítése volt. A sóvári és a máramarosi kerület visszacsatolása következtében az ügyosztály munkája a bányák és a bányauradalmak ügyeivel tetemes mértékben gyarapodott. Ettől az időtől fogva a „Salinaria" újból részletes felvilágosítást nyújt a sóbányászat fejlődéséről, a bányaberendezésről, a sókitermelésről, új bányák nyitásáról, a bányaépületekről. Érdekes anyag található az igás- és a kézi munkákra kötött szerződésekre (sókifejtés és a só kiszállítása járgányokkal a bányákból), a bányák vizsgálatára, a bányamunkások körülményeire (mozgolódások, ellátás, gyógyszerellátás). Az uradalmakkal kapcsolatban — ahol elsősorban erdőgazdálkodás folyt — a szokványos birtokigazgatási ügyek (uradalmi személyzet, jobbágyi szolgáltatások, kisebb királyi haszonvételek bérbeadása, építési, vízszabályozási, kegyúri ügyek, iskolaügyek, mezővárosok igazgatása, adózás, telepítések) foglalkoztatták az ügyosztályt. A máramarosi uradalommal kapcsolatban ki kell emelni a vasfeldolgozást (Dombó, Kabolapojánka). A bányászati és uradalmi ügyekre az iratanyagban rendszerint külön kútfők vannak. Az ügyosztály tevékenysége egyébként teljesen megegyezett a József-kori ügyosztály tevékenységével, úgyhogy ennek részletes ismertetésére nem térünk ki, hanem csupán felsoroljuk az egyes ügyköröket. A fontosabbak a következők voltak: a sógazdálkodási személyzet ügyei, a sóhivatalok ügyvitele, irodaszerek, fűtési, építési, vízszabályozási ügyek (hivatali épületek, raktárak, templomok, iskolák, utak, hidak); szállító eszközökről (hajók, szekerek), igásállatokról való gondoskodás; sószállítás Erdélyből Magyarországba, Magyarországból az osztrák örökös tartományokba, a török birodalomba, sóbehozatal Galíciából, tengeri só behozatala Fiúmén keresztül; a só elosztása a különféle sóraktárak között; a sókészlet nyilvántartása; a só nagyban és kicsiben való árusítása; a sóraktározás, súly apadás ügyei; súlyok, mérlegek ügyei; sóárak szabályozása; sócsempészet, sóhamisítás; költségelőlegek, szállítási pénzek kiutalása; sóhivatalok, pénztárak ellenőrzése, vizsgálata; sóraktárak, sószállítmányok őrzése, biztosítása (katonaság, őrszemélyzet), országhatárok ellenőrzése a határmenti sóhivatalok körzetében; faeladás az egyes sóhivataloknál; salétromfőzés; arany mosás az uradalmakban; sóalamizsna osztása szerzeteseknek és az ínségben lévő lakosságnak; só szállítása a katonaságnak; sóhivatalok, hajóhivatalok felállítása, megszüntetése; a kamarai adminisztrációk (kassai, máramarosi, temesi) sóügyi jegyzőkönyveinek ellenőrzése. A sóhivatalok személyzetéről és fizetéséről szóló 1790. évi kimutatás (Salzaemtlicher Personal- und Salarial Stand) betűrendben a sóhivatalokat, azokon belül pedig az alkalmazottak adatait és a sógazdálkodással kapcsolatos feljegyzéseket tartalmazza. A kötetben a következő rovatok, illetve az egyes rovatok alatt a következő adatok találhatók: a sóhivatal neve, a sóhivatalnál rendszeresített szolgálati beosztások, az alkalmazottak neve, az alkalmazottak királyi és sóhivatali szolgálatának kezdeti éve, az alkalmazottak fizetése, lakbére, irodaköltsége, só- és fajárandósága, óvadékának öszszege, a sóraktár férőhelye, az évenként eladott só hozzávetőleges mennyisége só fajtánként, a só ára mázsánként (100 font) és sófajtánként (kő-, por- és törmeléksó), a só beszerzési forrása (magyarországi vagy erdélyi sóhivatalok) és a szállítás módja (vizén vagy szárazon), a szállítás költsége mázsánként, azoknak a sóraktáraknak a neve,