Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

dőhivatalok, a bocskói és huszti uradalmak, a máramarosszigeti, bocskói, bustyahá­zai, tiszaújlaki sószállító hivatalok, a dombói vashámor és a kabalapojánkai vasmű. Utóbbiak rendeltetése a sóbányászathoz szükséges szerszámok készítése volt. A sóvári és a máramarosi kerület visszacsatolása következtében az ügyosztály mun­kája a bányák és a bányauradalmak ügyeivel tetemes mértékben gyarapodott. Ettől az időtől fogva a „Salinaria" újból részletes felvilágosítást nyújt a sóbányászat fejlődésé­ről, a bányaberendezésről, a sókitermelésről, új bányák nyitásáról, a bányaépületek­ről. Érdekes anyag található az igás- és a kézi munkákra kötött szerződésekre (sókifej­tés és a só kiszállítása járgányokkal a bányákból), a bányák vizsgálatára, a bánya­munkások körülményeire (mozgolódások, ellátás, gyógyszerellátás). Az uradalmak­kal kapcsolatban — ahol elsősorban erdőgazdálkodás folyt — a szokványos birtokigaz­gatási ügyek (uradalmi személyzet, jobbágyi szolgáltatások, kisebb királyi haszonvé­telek bérbeadása, építési, vízszabályozási, kegyúri ügyek, iskolaügyek, mezővárosok igazgatása, adózás, telepítések) foglalkoztatták az ügyosztályt. A máramarosi urada­lommal kapcsolatban ki kell emelni a vasfeldolgozást (Dombó, Kabolapojánka). A bá­nyászati és uradalmi ügyekre az iratanyagban rendszerint külön kútfők vannak. Az ügyosztály tevékenysége egyébként teljesen megegyezett a József-kori ügyosz­tály tevékenységével, úgyhogy ennek részletes ismertetésére nem térünk ki, hanem csupán felsoroljuk az egyes ügyköröket. A fontosabbak a következők voltak: a sógaz­dálkodási személyzet ügyei, a sóhivatalok ügyvitele, irodaszerek, fűtési, építési, víz­szabályozási ügyek (hivatali épületek, raktárak, templomok, iskolák, utak, hidak); szállító eszközökről (hajók, szekerek), igásállatokról való gondoskodás; sószállítás Erdélyből Magyarországba, Magyarországból az osztrák örökös tartományokba, a tö­rök birodalomba, sóbehozatal Galíciából, tengeri só behozatala Fiúmén keresztül; a só elosztása a különféle sóraktárak között; a sókészlet nyilvántartása; a só nagyban és ki­csiben való árusítása; a sóraktározás, súly apadás ügyei; súlyok, mérlegek ügyei; só­árak szabályozása; sócsempészet, sóhamisítás; költségelőlegek, szállítási pénzek ki­utalása; sóhivatalok, pénztárak ellenőrzése, vizsgálata; sóraktárak, sószállítmányok őrzése, biztosítása (katonaság, őrszemélyzet), országhatárok ellenőrzése a határmenti sóhivatalok körzetében; faeladás az egyes sóhivataloknál; salétromfőzés; arany mosás az uradalmakban; sóalamizsna osztása szerzeteseknek és az ínségben lévő lakosság­nak; só szállítása a katonaságnak; sóhivatalok, hajóhivatalok felállítása, megszünte­tése; a kamarai adminisztrációk (kassai, máramarosi, temesi) sóügyi jegyzőkönyvei­nek ellenőrzése. A sóhivatalok személyzetéről és fizetéséről szóló 1790. évi kimutatás (Salzaemtli­cher Personal- und Salarial Stand) betűrendben a sóhivatalokat, azokon belül pedig az alkalmazottak adatait és a sógazdálkodással kapcsolatos feljegyzéseket tartalmazza. A kötetben a következő rovatok, illetve az egyes rovatok alatt a következő adatok ta­lálhatók: a sóhivatal neve, a sóhivatalnál rendszeresített szolgálati beosztások, az al­kalmazottak neve, az alkalmazottak királyi és sóhivatali szolgálatának kezdeti éve, az alkalmazottak fizetése, lakbére, irodaköltsége, só- és fajárandósága, óvadékának ösz­szege, a sóraktár férőhelye, az évenként eladott só hozzávetőleges mennyisége só faj­tánként, a só ára mázsánként (100 font) és sófajtánként (kő-, por- és törmeléksó), a só beszerzési forrása (magyarországi vagy erdélyi sóhivatalok) és a szállítás módja (vizén vagy szárazon), a szállítás költsége mázsánként, azoknak a sóraktáraknak a neve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom