Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Az ügyosztálynak az uradalmi gazdálkodás irányításával kapcsolatos munkája általában megegyezett a József-kori, illetve az 1785 előtti „Oeconomica" ügyosztály ilyen jellegű munkájával, ezért ezeket a teendőket jórészt itt csak felsoroljuk, de részletesebben nem ismertetjük. Ezek a teendők a következők voltak: uradalmi személyzeti ügyek, a gazdálkodás irányítása, a jövedelmek és kiadások, a pénztári számadások ellenőrzése, a jobbágyi szolgáltatások behajtásának ellenőrzése, a szolgáltatások szabályozása, építési és műszaki ügyek (épületek, utak, gátak, vízszabályozás), kegyúri ügyek (iskolák és templomok fenntartása, egyházi személyzet kinevezése, fizetése), selyemhernyó-tenyésztés uradalmi viszonylatban, a kézműves ipar és az uradalmi üzemek (manufaktúrák) ügyei, kisebb királyi haszonvételek bérbeadása, birtokok bérbeadása, termények, tűzifa és állatok szállítása a katonaságnak, az osztrák örökös tartományoknak, erdőgazdálkodás, úriszéki bíráskodás ellenőrzése, jobbágyok adózása, falvak, mezővárosok igazgatásának ellenőrzése, a mezővárosi kiváltságok (céhek, vásárjog stb.) ügyei, telepítések, uradalmi bányák, a Helytartótanáccsal közösen intézett vegyes gazdasági bizottsági ügyek. A József-kori robotmegváltás ügyeivel az 1790— 9l-es években még foglalkozott az ügyosztály. Azok a termelési ágak, amelyekre a gazdálkodás irányításánál az ország mezőgazdaságának fejlesztése szempontjából különösebb gondot kellett fordítani, a következők voltak: juhtenyésztés (spanyol-páduai juhászat), szarvasmarhatenyésztés, lótenyésztés, sertéstenyésztés, bortermelés (Tokaj), selyemhernyó-tenyésztés, dohánytermelés, kendertermelés, méhészet, halászat, hamuzsírkészítés. Fel kell hívni a figyelmet a bányászattal, a vasiparral és más iparágakkal kapcsolatos iratanyagra. Az ipar szempontjából elsősorban a diósgyőri uradalom anyaga érdekes, amely a vasbányászatra, a vasfeldolgozásra (miskolci fegyverfabrika), a mész- és faszénégetésre, a faiparra, a melegfürdőkre nyújt adatokat. 1840-től kezdve a gyertyánvölgyi üveggyárra is találhatók adatok az iratanyagban. Jelentős ipar volt a hradeki és likavai uradalomban, ahol vasbányászat, vas- és faipar fejlődött ki. A hradeki vas- és fegyvergyár a kincstári üzemek közül külön említést érdemel. Az ungvári uradalomban hamuzsírégetéssel és vasiparral foglalkoztak (turjaremetei vasgyártás). A termények, a fa és a só szállítása miatt a Kamara nagy figyelmet fordított a folyami közlekedés (elsősorban a tiszai és a marosi) szabályozására, főleg azokon a szakaszokon, ahol kincstári uradalmak terültek el (ungvári, tokaji, Arad-modenai uradalom). Az ügyosztály ezért ezeknek a folyóknak a szabályozási ügyeivel is foglalkozott. A folyami átkelőhelyek, hidak mellett fekvő nagyobb helységek, mint pl. Tokaj, Szolnok, Arad, Eszék, rendszerint a Kamara tulajdonában lévő mezővárosok voltak. Az átkelés, a hídvám szabályozásával kapcsolatos ügyeket, továbbá a hídfelügyelőségek, hídvámhivatalok ügyeit szintén az , ,Oeconomica'' ügyosztály intézte (személyzeti és gazdasági ügyek). Kiterjedt az ügyosztály hatásköre a folyami hajózásra is (pl. az aradi hajóhivatal ügyei). Érdekes adalékokat szolgáltat az ügyosztály iratanyaga a nagyobb kincstári mezővárosok fejlődésére, kiváltságaira, s a városoknak a szabad királyi városi kiváltságok megszerzése érdekében tett kísérleteire. Ilyen szempontból főleg Arad (1834-ben lett szabad királyi város), Szolnok, Miskolc és Eszék ügyei érdemelnek figyelmet. A budai, pesti és pozsonyi kincstári épületekkel kapcsolatos ügyeket az ügyosztály 1792-ben az „Aedilia" ügyosztálynak adta át. Az „Aedilia" megszűnése után