Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

ügyekben megmarad a régi állapot. A bányaigazgatóságok ilyen ügyekben, mivel a bányagazdasági ügyek az 1790. évi XXII. országgyűlési artikulus szerint is az uralkodó saját döntése alá tartoznak, jelentéseiket továbbra is a Bécsi Bányászati Kamarán keresztül terjesztik fel az uralkodóhoz. így a bányagazdálkodással, a bányajövedelmek kezelésével és felhasználásával kapcsolatos lényeges kérdésekben változatlanul a bécsi udvar rendelkezett. Mindez a magyar bányaügy terén alapjában véve a régi irányvonal fenntartását jelentette. A Magyar Kamarára bízott bányaügyek intézésére még 1807-ben külön ügyosztályt állítottak fel, amelyhez egy tanácsost, egy titkárt és egy sorjegyzőt (Regestrant) neveztek ki. Az új bányászati ügyvitel 1807. novemberében kezdődött. Az iratanyag a négy bányakerületnek megfelelően minden esztendőben 4 kútfőre (a Selmecbányái főkamaragrófság, szomolnoki bányafőfelügyelőség, nagybányai bányafőfelügyelőség, oravicai bányaigazgatóság kútfőjére) oszlik, ezekhez ötödiknek csatlakozik egy vegyes ügyekből (Miszellanen) álló kútfő. Az ügyosztály munkáját — az iratokból megállapíthatóan is — általában az 1807. szeptember 9-i rendelet szerint folytatta. Feladatkörébe tartozott tehát először is a négy bányakerület kamarai, bírósági és gazdasági ügyekben (in cameralibus, iudicialibus, silvanalibus, oeconomicis) keletkezett tanácsülési jegyzőkönyveinek (Oberamtssessionsprotokollen) ellenőrzése és az uralkodóhoz való továbbítása. A bányahivatalok és a bányák személyzeti, alkalmazási ügyeit teljes egészében az ügyosztály intézte, a személyzethez számítva a papokat, tanítókat, az egészségügyi személyzetet, a bányabíróság személyzetét s nem utolsó sorban a bányamunkásokat is. Bányamunkások toborzására, telepítésére, a munkások elvándorlásának megakadályozására, bérének szabályozására, gyógyszerellátására, terményekkel, élelemmel való ellátására, a helyi hatóságokkal kapcsolatos ügyeire számos adat található az iratanyagban. Az ügyosztály intézte a bányatelepekkel kapcsolatos kegyúri és iskolaügyeket, gondoskodott templomok, paplakok, iskolák felállításáról (pl. az oravicai gimnázium ügyei). Az iratanyag felvilágosítást nyújt a szakképzés viszonyairól, a bányagyakornokok és erdőgyakornokok részére adományozott kamarai vagy alapítványi ösztöndíjakról, a Selmecbányái bányászati iskola (Academia Montana) különféle ügyeiről (tanulók névsorának felterjesztése, tanári állások szervezése, a tanárok fizetése). Gazdasági vonatkozásban többfajta üggyel foglalkozott az ügyosztály. Ellenőrzése kiterjedt a bányák területén lévő erdők kezelésére, a zuzómalmok működésére, a fafeldolgozásra, aranymosásra, italmérések, egyéb kisebb királyi haszonvételek bérbeadására, hasznosítására, kereskedői és ipari engedélyek kiadására, kézművesek, céhek ügyeire, a bányabérekkel (urbura) kapcsolatos ügyekre. Utak javítására, a bányaépületek tatarozására, azok költségeire is vannak adatok. Rendszeresen foglalkozott az ügyosztály a bányák és a bányaszemélyzet kincstári fával, faszénnel, terménnyel, élelemmel való ellátásával is. A közigazgatási teendők közé tartoztak a bányaszemélyzet, a bányajobbágyok adózási ügyei (contributio, census regius, subsidium bellicum), a bányaszemélyzet és a helyi hatóságok (városok) közötti mindenféle vitás ügyek, a bányák és a városok közötti vitás gazdasági ügyek vagy közös ügyek (templom, iskola), a különféle összeírások elkészíttetése (dicalis conscriptio monticolarum, conscriptio animarum), az újoncállítás ügyei, egészségügyek, a bányaigazgatóságok képviseltetése a megyei közgyű-